A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

adtak a török magazinokban tárolt só ármegállapításához. Mégpedig 2 forint 30 krajcárban rögzítve a sótömb árát. Nem véletlen, hogy minden sóval kapcsolatos kérdésben a bánsági megbízottnak az Erdélyben székelő főbiztoshoz (Oberkomissar), Ignaz Hanhhoz kellett fordulnia, hiszen a sót főként Erdélyben bányászták.

15 Kameralista szempontok szerint járt el a bécsi főhatóság a Temesvárott talált vaskészlet ügyében is. Ezt a kincstár (Ärar) nevében szintén lefoglalták. Ahogy stabilizálódott a helyzet, úgy mutatkozott meg annak szükségessége, hogy növelni kell a civil feladatok koordinálásra alkalmas igazgatási szakemberek számát. Bár a feladatok polgárinak számítottak a cél változatlanul a katonaság ellátása volt. Ezért kellett malmokat építeni, szükségutakat létesíteni, átkelésre alkalmas hidakat üzembe helyezni. Lényegében ezek jelentették a minden tekintetben elvadult táj civilizációs helyreállításának első munkafeladatait. Ide tartozott a temesvári vámház fölépítéséről hozott rendelet, illetve az a döntés, hogy a terület jövőbeni megadóztatásának jobb előkészítése céljából össze kell írni a népességet. Ez utóbbi végrehajtása miatt a pénzügyi hatóságok tudni akarták, milyen volt a török adóztatás, mekkora nagyságot ért el a fejadó, mennyit kellett pénzben és mennyit terményben fizetni. Sőt tanulmányozták a megmaradt urbáriumokat és birtokíveket, aminek sok értelme nem volt, hisz a falvak többsége elpusztult, s a rendi szolgáltatási formák emléke is elhalványult a török hódoltsági rendszerben. Mindenesetre nagy tanulsággal szolgált ez az eljárás: bizonyítja, hogy Bécs itt sok szempontból tabula rasa-t talált, és megfelelő saját elképzelések híján az adóztatási valamint szolgáltatási kontinuitás megőrzése is belefért a terület kameralista hasznosításának koncepciójába. Az egykori török intézmények átvételének szándékát lehet azzal is magyarázni, hogy a bécsi kormányzat a gazdasági berendezkedés területén zökkenőmentes átmenetet tartott kívánatosnak, s a racionális gazdálkodás követelményei megkívánták a helyi körülményekhez való igazodást. De a tökéletesen új helyzet és a katonai gépezet működtetésének azonnali igényei nem hagytak egyszerűen időt valami nagyszabású terv kidolgozására, így nélkülözve a világos elképzeléseket megfelelt a török szisztéma ideiglenes fönntartása is. Szorgalmazták az elpusztult falvak újranépesítését a pusztaság kultúrtájjá alakítása végett. A telepítés gondolatát így összekötötték az országrész gazdasági fellendítésének szándékával, amire legalkalmasabbnak a német munkaerőt látták. Polgárságot és mindenféle kézműves iparost kívántak letelepíteni, hogy Bánság mielőbb virágzó kamarai tartományként járuljon hozzá a Habsburg Birodalom nagyhatalmi állásának anyagi fenntartásához. A BENÉPESÍTÉS ETNIKAI HÁTTERE Jellemző a török pusztítás mértékére, hogy 1687-ben, mikor Csanád megye is felszabadult, a püspökség egykori székvárosa olyan lepusztult állapotban volt, hogy mindössze 40 házat találtak benne, de azokat már „ráczok" lakták. A török 15 HKA Protocolle der Geheimen Finanzkonferenz 1. 270-280