A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

uralom alatt Ruméliába olvadt be a csanádi püspökség maros-dunaközi területe, s a porta külön ejaletté, vagyis helytartóssággá alakíttatta át, ami több szandzsákságra, kerületre oszlott. A régi vármegyék elvesztették jellegüket, határaik eltűntek, nevük feledésbe merült

16 A csanádi püspökség területi helyreállítását, a birtokjog és tizedszedés visszaállítását Savoyai Jenő nem támogatta az államtanácsban, de a birodalmi tanács többsége elfogadta azt. Savoyai Jenő a visszafoglalt püspökséget a kalocsai érsek megyéjéhez akarta csatolni. Erről komoly vita folyt gróf Nádasdy László 1710-ben kinevezett csanádi püspök és a prímás között. Végül a püspök visszakapta a Maros mindkét partján elterülő egykori püspökség teljes történeti területét, tehát a Maros balparti, temesi vidék feletti joghatóságot is.

17 Ez azonban nem volt összhangban a politikailag külön szervezett, önálló közigazgatási helyzettel bíró Temesi Bánság fennállásával. Míg a Bánság az Udvari Kamara alá tartozott, addig nagyjából ugyanezt a területet egyházi-kánonjogi vonatkozásban egy magyarországi püspök irányította. Nem állították vissza azonban a régi főesperességeket, mert a püspöki és káptalani javadalom szabályozási ügyét a temesvári tartományi kormányszék tanácsára szorosan az osztrák provinciává alakított „Temesi Bánság " szempontjából nézték, és az ősi javak visszatérítését, melyek a fegyverjog alapján a kincstár tulajdonába mentek át, megtagadták. 1723-ban a király elismerte Nádasdyt püspöknek, a Temesi Bánságban is, visszaállította a csanádi székeskáptalant, de az elveszett fekvő birtokok és tizedjövedelmek helyett kincstári pénztárból fizette a püspököket és a kanonokát. Az egyházszervezet helyreállítása nagymértékben elősegítette az európai katolikus nemzetek tagjainak bánáti bevándorlását. 1718-ban írta Jenő herceg III. Károly császárnak, hogy az „interius commando"-nak parancsba adta, „az újonnan meghódított területekre mást ne, csak katolikus németeket fogadjanak", míg Palánkára lehet rácokat és másokat is betelepíteni. Egy Mercynek adott instrukció pedig így szólt: „a városban az egyedül üdvözítő vallást katolikus németekkel kell elfoglaltatni".

18 Nemzetpolitikai szempontok a németek betelepítésénél a Mercy adminisztráció idején nem érvényesültek. Ez később, a sváb-vonulások idején sem jellemezte a kamara politikáját. De a katolikus vallás tudatos segítése megfigyelhető, mert az udvar az emberektől nem utolsósorban az összállami gondolat erősítését várta. Az 1716. november 1-én Wallischnak kiállított instrukció is aláhúzta a szándékot: a fedett erődítménybe mást, mint katolikus németet ne vegyenek föl. Kétfajta javadalomban részesítették őket: hivatali állást kínáltak föl nekik, vagy a belső földeken telkeket osztottak ki számukra. A szerbeknek „a nagyobb Palánka egy részét, ahol az Auaque (víz) volt", parcellázták föl, azzal a fönntartással, hogy a terület domaniális birtok marad, az esetleges későbbi privát beruházásokat a kamara megtéríti.

19 Ez is tisztán mutatja, hogy itt minden földet császárinak tekintettek, és föl se merült a magyar koronához való viszony aspektusa. 16 SZENTKLÁRAY Jenő: A Csanád-egyházmegyei plébániák története. Temesvár 1898. 75-77.p. 17 Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv 1. Szerk.: BLAZOVICH László. Szeged, 985. 209.p. 18 Kriegsarchiv Feldakten zum Türkenkrieg 1716-1718. Feldzüge Akten XVI. 235. 19 Uo.