A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

KOMOLY Pál: A szegedi ágostai hitvallású evangélikus egyházközség története 1836-1821

A SZEGEDI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE 1836-1921 t KOMOLY PÁL* A SZEGEDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE A Szegedi Kis István református költő, aki Szegeden 1505 évben született és Ráckevén 1572 május 2-án halt meg, volt Szeged első evangélikus prédikátora, aki Luther Márton tanait hirdette. A bécsi, a krakkói és wittenbergi egyetemeken tanult, Tolnán Sztárai Mihály volt az, aki lelkésszé szentelte. Szegedi Kis István Wittenbergből hazajövet Csanádon telepedett meg, e vidék és Vásárhely főreformátorának tekintették, de Szegeden is voltak hívei a vallásos megújhodásnak. Az ágostai hitvallású evangélikusok az országos szokás szerint a református egyházhoz csatlakoztak. II. Lipót trónralépése után az evangélikus hívek létszáma lassan növekedni kezdett. Több szegedi evangélikus Algyőn, Hódmezővásárhelyen telepedett le. Szeged város 1719-es szabadalomlevele kimondta, hogy a nem katolikus vallásúak nem telepedhetnek le Szegeden. A protestáns hívek száma II. József türelmi rendelete után kezdett növekedni Szeged városában. A szegedi ágostai hitvallású evangélikusok 1836 évben szent buzgalommal foganatba vették az egyházalakítás nehéz, de nemes és dicső munkáját. A hódmezővásárhelyi evangélikus lelkészt az időben többször keresték fel szegediek, hogy részesítse őket az Isten ajándékaiban. Csekély volt a szegedi hívők száma, az alig tíz evangélikus család, ezért kénytelen volt az egyházzá alakulás gondolatát későbbi időkre halasztani.

1 1847 május 9-én 23 evangélikus család egyesülve a református hitrokonokkal alakult meg a szegedi evangélikus leányegyház, mint a hódmezővásárhelyi anyaegyház fiókja Jeszenszky László lelkész elnöklete alatt. A kis egyház megválasztotta első tisztviselőit: Fadgyas Pált felügyelőnek, Tóth Istvánt gondnoknak, Tóth Mihályt pénztárnoknak és Győri Györgyöt egyházfmak. * Komoly Pál (1914-1999) a Csanád megyei Pitvaroson született, Szegeden halt meg. Eredeti szakmája pékmester. Folyamatos továbbképzések után szülőfaluja jegyzője lesz. Közigazgatási pályafutása 1957-ig tartott. Ettől kezdve a Csongrád megyei Levéltár munkatársa, majd fő levéltárosa. Számtalan helytörténeti és néprajzi cikk, tanulmány szerzője. A magyarországi szlovákok szakavatott és lelkes kutatója. 1992-ben jelent meg tanulmánykötete Pitvarost tanulmányok címmel. A helytörténeti, néprajzi, honismereti pályázatok évtizedeken át aktív pályázója és nem egyszer nyertese is volt. A most megjelenő munkája 1997-ben volt pályázaton nyertes s egyben utolsó elkészült írása is. E munkával tisztelgünk emlékének egykori kutatótársak, munkatársak, kollégák. 1 Békési Egyházmegyei Esperesi iratok — Hódmezővásárhely, 1877. júni 12. jegyzőkönyv.