A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

Nicoletta TOMA-DEMIAN: Gozsdu Elek (1849-1919) egy kevésbé ismert plakettje

orvos volt mindkettő. Portréi és plakettjei sorában említhetjük a Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött Thaly Kálmán, Giacomo Puccini, Andrássy Gyula, Trefort Ágost munkákat. Más plakettjei: Louise Germain, Politzer Ádám, Popper Dávid, Adolf Sonnenthal, Falk Miksa, Beöthy Zsolt, Szoldatics Ferenc. Teles alkotásait, első érmeitől az utolsóig, jellemzi az ábrázolás valósághű plasztikája, a kifejezőerő (expresszivitás) és a biztos mintázás. Jó megfigyelő és lélekismerő volt, ám mindezek mellett Teles Ede érdekes, bonyolult személyiségként is ismert volt. A szobrászat és érmészet művelése mellett szívesen festett. Teljes életében foglalkoztatta az érmészet, egész érmésznemzedéknek volt tanára (Vincze Pál, Murányi Gyula, Takács Zoltán, Juhász Gyula, Szentgyörgyi István, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Berán Lajos, Reményi József, Kiss Aranka, Teles Gina, Fülöp Elemér), habár ezt a művészetet autodidaktaként sajátította el. Több alkalommal jelentette ki, hogy ő nem éremművész, hiszen ilyen téren nem végzett tanulmányokat és csak a véletlennek köszönhető, hogy annyi érmet és plakettet alkotott. Járt Olasz-, Francia-, Németországban és Angliában, 1920 májusa és 1922 júniusa között pedig a hollandiai Utrechtben élt, ahol több plakettet készített. Számos állami díjat nyert (Ráth-díj, Rökk Szilárd-díj, állami nagy aranyérem), de jutalmazták díjjal külföldön is: Antwerpenben, Drezdában, Rómában, Brüsszelben, St. Louisban. 1928-ban kollektív kiállítása nyüt az Ernst Múzeumban. 1905-től haláláig, 1948-ig, tagja volt a Magyar Numizmatikai Társulatnak, amelynek 1946-1948 között alelnöke is volt, de tagja volt az 1905. május 30-án megalakult Éremkedvelők Egyesületének is. 0 a megalkotója a Magyar Numizmatikai Társulat fennállásának 25. évfordulójára készített plakettnek, valamint a társulat alapításának 35. és 40. évfordulójára kiadott egylapú emlékérmeknek is. Utolsó érmét Vízvári Mariska színésznőnek a Magyar Nemzeti Színházban letöltött 50. éves jubileuma alkalmából készítette (1947). Budapesten halt meg 1948. július 18-án (vagy 17-én) és vele lezárult az újkori magyar érmészet első nemzedéke. Teles Ede számos műve megtalálható a Budapesti Művészeti Múzeum gyűjteményében. 1963-ban műveiből gyűjteményes emlékkiállítást rendeztek a Nemzeti Galériában. Gozsdu plakettje nem datált. Ha születési éveként 1849-et tekintjük, akkor 1899-ben töltötte be az 50. életévét, amikor Zomborban tartózkodott az ottani Törvényszék elnökeként és akkor a plakett ez évre (1899) datálható; ha viszont 13 A két plaketten lévő betűket a bécsi éremművész, Eduard Staniek metszette (mivel Teles hosszú ideig nem tudott szép betűket metszeni), és a Benedikt-ylakettet saját neve alatt állította ki. Teles tiltakozása nyomán a művet kivették a kiállításról, de a szakirodalomban mint Staniek alkotta bécsi munkákat jegyezték fel őket. SlKLÓSSY L. i. m. 57 Qásd 2. jegyzet); HUSZÁR-PROCOPIUS i. m. 441 (lásd 2. jegyzet); KÁPLÁR i. m. 224 (lásd 12. jegyzet). 14 A Muzeul Banatului éremtára a Gozsdu-plaketten kívül még három Teles Ede művet tart nyüván: az 1906-ban leleplezett Andrássy Gyula-emlékműnek szentelt érmet 0tsz. 257), amelynek csak előlapja Teles alkotása, hátlapját Zala György készítette (HUSZÁR-PROCOPIUS katalógus, 442.

1-, 6073. sz.); az 1906-ban az Éremkedvelők Egyesületének Teles által mintázott „Anyaság" érmet (ltsz. 265; HUSZÁR-PROCOPIUS katalógus, 442.1., 6070. sz.) és egy allegorikus plakettet, amelyet 1910-ben alkotott ugyancsak az Éremkedvelök Egyesületének (ltsz. 16; HUSZÁR-PROCOPIUS katalógus, 443. I., 6099. sz.). Ezekhez társul még a „Mikor én még legény voltam ..." című életkép (Muzeul Banatului műgyűjtemény, ltsz. PMT 791), ez nincs datálva (HUSZÁR-PROCOPIUS katalógus, 450. I., 6213. sz.).