A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

Nicoletta TOMA-DEMIAN: Gozsdu Elek (1849-1919) egy kevésbé ismert plakettje

mai szám „L." (50). Lent jobboldalon, a mellkép alatt van a 4 soros szövegrész, magyarul: „GOZSDV ELEK / BARÁTOMNAK / SZERETETTEL / TELCS EDE." Fel kell figyelnünk az U betű latin alakjára (V) az 5 mm-es nagyságban írott Gozsdu névben, akárcsak a SVAE esetében, miközben a következő sorok betűi valamivel kisebbek, 4 mm-esek. A betűk lekerekítettek, szép rajzolatúak. Egy különös, ritka esettel állunk szemben, ahol a plakettet mintázó művész azonos azzal a személlyel aki azt ajánlja (az emléklapot ő készítette a barátjának), az ajánlást pedig teljes nevével szignálja. A plakett kivitele realista és expresszív, a „barátomnak szeretettel" ajánlás és a meghittségre valló lekerekített sarkok, mind erős baráti kötelékre utalnak. Dehát kik is ezek a baráti kapcsolatban álló személyek? A kortársak által meg nem értett, a következő nemzedékektől — igazságtalanul — elfeledett, a gyakran (különben rokon) Gozsdu Manóval összetévesztett Gozsdu Elek

5 bonyolult, ellentmondásos személyiség volt. 1849. (más életrajzi források szerint 1855) november 28-án született a Fehér megyei Ercsi faluban, egy macedón-román-szerb eredetű nagykereskedő, de már elszegényedett családban.

6 Gyermek volt mikor a család Temesvárra költözött, abba a városba, amelyhez később gyermekkorának legszebb emlékei kötötték és ahol azután életének nagy részét töltötte. Itt végezte a Piarista Gimnáziumban a gimnázium első négy osztályát, a felsőket Pesten a Református Gimnáziumban folytatta. Érettségi vizsgája után Budapesten a Jogi Egyetemen tanult, ahol ügyvédi diplomát szerzett és doktori címet nyert. Tanulmányainak befejezése után visszatért Temesvárra mint ügyvéd gyakornok, de a jogász elfoglaltság nem elégítette ki, sokkal inkább vonzotta az irodalmi pálya. 1880-ban újságíró lett a budapesti Függetlenség nevű lapnál. Több lapnak volt munkatársa, de az éjjeli szerkesztői munka és a jövedelem bizonytalansága arra késztették, hogy lemondjon az újságírásról. Eképpen, 1883-ban kezdte meg bírói pályáját és személyes jótulaj dons ágai (pontossága, lelkiismeretessége) meg szakmai tudása gyors előrejutást biztosítottak számára. 1885-ben lett al-ügyész Fehértemplomban, 1887-ben ugyanebben a beosztásban került Budapestre. Két évvel később, 1889-ben királyi ügyésszé nevezték ki Karánsebesre, majd 1892-ben Temesváron lett ügyész. Innen 1897-ben áthelyezték Zomborba a helyi Királyi Törvényszék elnökének, 1905-ben mint főügyész tért vissza Temesvárra és itt maradt haláláig, 1919. március 26-ig. 5 Gozsdu Elek életrajzi adataira vonatkozóan lásd Pallas Nagy Lexikona, VIII. kötet, Budapest, 1894, 139; A Révai Nagy Lexikona, VIII. kötet, Budapest, 1913, 658-659; Irodalmi Lexikon (szerkesztette Benedek Marcell), Budapest, 1927, 398-399; GOZSDU Elek: Anna-levelek. Válogatás a szerző Weisz Annához írott leveleiből, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969 (az utószót írta Pongrácz P. Mária), 284-292; GOZSDU Elek: Köd. Regény és válogatott elbeszélések, Kriterion, Bukarest, 1975 (az előszót írta Bernád Ágoston); SZEKERNYÉS János: A megszállott szépségimádó. In: Új Szó, Temesvár, 1999. március 26., 43 (ő születési dátumként 1849. március 28-át jelöli meg). 6 A Gozsdu-család Macedóniából származik, Moszkopolísz városból, innen vándorolt be, a törökök sanyargatásai miatt, a XVIII. század első felében előbb Lengyelországba, majd Magyarországra. A Gozsdu-család Miskolcon telepedett le, ahol borkereskedelemmel foglalkozott. A család egy másik jelentős tagja Gozsdu Manó (1802-1870), ügyvéd, követ a magyar Képviselőházban, a „Gozsdu Alapítvány" létrehozója. Lásd Révai Nagy Lexikona, VIII. kötet, Budapest, 1913, 658-659.