A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

Nicoletta TOMA-DEMIAN: Gozsdu Elek (1849-1919) egy kevésbé ismert plakettje

1878-tól kezdett el publikálni novellákat, karcolatokat, elbeszéléseket. 1880ban jelent meg Budapesten első regénye Az aranyhajú asszony, ezt 1882-ben követte Köd címen a második, amit a XIX. század végének egyik legjobb regényeként tartott számon a kritika és ami jellemző Gozsdu dualizmusára (naturalista és szimbolikus). 1886-ban publikálták Tantalus címen elbeszéléskötetét. Két színdarabot szerzett: A félistent, amely 1908-ban Temesváron 14 egymást követő előadást ért meg, bemutatták Aradon is és a budapesti Nemzeti Színházban is (Gozsdu a legkedvesebb művének tartotta) és a Karriert (1911). Esztétikai és művészettörténeti cikkeket közölt a Temesvári Hírlapban. Jó barátságban volt korának íróival: Justh Zsigmonddal, Mikszáth Kálmánnal, Reviczky Gyulával. Az irodalomkritikusok állandóan Turgenyewel hasonlították össze. Mint köztiszteletnek örvendő egyén és a temesvári közigazgatás fontos alakja, tagja volt néhány kulturális és tudományos egyletnek. Még zombori tartózkodása alatt választották a temesvári Arany János Társaság tagjává, amelyből azonban, annak konzervatív szelleme miatt 1907-ben kilépett. 1910-től lett tagja a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak (D.T.R.T.),

7 értékes adományokkal gazdagította ennek múzeumát (a mai Bánsági Múzeumot — Muzeul Banatului). Szenvedélyes műgyűjtő volt, házában szobrok, ritka könyvek és értékes festmények kaptak otthont, köztük Brocky Károly eredeti rajzai és festményei. 1916. április 16-án a D.T.R.T. egyik éves közgyűlésén három évre a társulat választmányi tagjává választották; ekkor mint főügyészt és a Lipót-rend lovagját említették.

8 Az 1917-es év közepén ebben a minőségében szerepelt még a D.T.R.T. tagjainak a névsorában,

9 amiből arra következtethetünk, hogy haláláig, 1919-ig, tagja maradt a társulatnak. Az a kevés biztos adat amit a különböző lexikonokban Gozsdu ügyészi pályafutásáról és irodalmi műveiről találunk, nem nyújt semmilyen betekintést a magánéletébe, amely egy boldogtalan csillagzat alatt állt. Ragyogó ügyészi karrierje — sajnos — nem egészült ki egy hasonló, az irodalmi érdemeit elismerő pályával. íróbarátai elidegenedtek tőle, irodalmi körökben „provinciális" jelzővel illeték, végül elfeledték. Családi élete sem volt boldog. Szegény fiatalemberként feleségül vette az ifjú, gazdag Bauer Herminát (háromszor házasodtak össze egymással). Boldogtalan házasélete során nem érezte „otthon" magát temesvári Liget út 7-es szám alatti lakásában. A tragédiák sem kerülték el, nyomot hagytak életén. Minden gyermekét elveszítette: első (törvénytelen) fia öngyilkos lett, második házasságából született kislánya 4 éves korában meghalt, második fiúgyermeke pedig a fronton esett el a háború első napjaiban. 57 éves volt 1906-ban, amikor megismerte Weisz Annát, a Temesváron élő gazdag Weisz Lajos kereskedő művelt és érzékeny lelkű fiatal feleségét. Barátságukból — amely értelmiségi rokonlelkek találkozása volt — 10 évig tartó levelezés 7 Történelmi és Régészeti Értesítő Temesváron (TRÉT), Új Sorozat, XXVII., 3-4, 1911, 164. (dr. Berkeszi István főtitkár jelentése a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 1910. évi működéséről, a társulat 1911. április 23-án tartott évi közgyűlése előtt felolvastatott). 8 TRÉT, ÚS, XXXII., 1-2,1916, 75. 9 TRÉT, ÚS, XXXIII.,1-4, 1917, 55 (utolsó megjelent szám).