A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

Mindenképpen méltánylandó a város vezetésének politikai állásfoglalása, hogy az 1848-49-es szabadságharcot követő elnyomatás idején, jóval a kiegyezés előtt, még 1861-ben határozottan állást foglaltak 1848-49 öröksége mellett és az megrendelt képek készíttetésével az abban részt vett személyek emlékének megörökítése mellett. A szegedi Városháza dísztermébe való bekerülés joga megillette a már említett városi országgyűlési képviselőket (Deák Ferenc és Klauzál Gábor), illetve sor került erre akkor is, ha valakit díszpolgárrá választottak. Ilyen díszpolgári elismerést kapott Oltványi István kanonok, akit már említettünk (32 sz.). Ugyanakkor valószínűleg nem a városháza dísztermében, hanem egyéb hivatali helyiségekben, esetleg a folyosón elhelyezve lehettek azok a díszes, színes nyomatok, amelyek a magyar történelmi múlt jeles eseményeit, illetve ismert személyiségeit ábrázolták, amelyekből több is szerepel, a gyűjteményben, s amelyekről Reizner megjegyzi: „a város régibb képgyűjteményéből valók". Ilyenek voltak a Kinizsi Pál kenyérmezei diadalát (34. sz.), a Zrínyi Miklós szigetvári kirohanását, ábrázoló olajnyomat (36. sz.), a Budavár 1686-os visszavételét (37. sz.), valamint a Mátyás királyt és Széchenyi Istvánt bemutató nyomatok (38., 39. sz.) Egy egészen új „műfaj" megjelenését találhatjuk a 40. szám alatt bejegyzett fénykép megjelenésével, amely azonban tartalmi vonatkozását illetően következetesen egyezik a szegedi tanács korábbi intézkedéseivel. 1878. május 30-án Szegeden összejöttek az 1848-49-es szabadságharc 3. honvédzászlóaljának egykori honvédéi és a név szerint is fölsorolt személyekről, a szegedi Letzter és Tsa. fényképész készített csoportképet. Az egyik ilyen csoportkép a város tulajdonába került és a Városházán volt elhelyezve mindaddig, amíg át nem került a múzeum tulajdonába. Ezzel a fénykép is megjelenik a városháza épületében. Nem tudjuk, hogy a további fényképek, amelyek készültek, azok kikerültek-e a falra, mindenesetre Szeged városa fontosnak tartotta, hogy amikor 1880-81-ben a középkori vár épületét elbontották, akkor erről fényképfölvételek készüljenek. Ebből egy sorozatot (9 db-ot) a város a maga részére beszerzett (78. sz.). Számunkra rendkívül értékes ez az anyag, különös tekintettel Reizner egyes képekre vonatkozó, alapos magyarázataival és leírásával. A képről ugyan Reizner megjegyzi, hogy 1890-be szerezték be, de ebből a több sorozatból álló gyűjteményből korábban már volt a Somogyi Könyvtárban, illetve bekeretezett változatai is ismertek voltak. Hasonlóképpen érdekes és fontos 79-es szám alatt Reizner által föltüntetett Lafranconi gyűjtemény. 1885-ös budapesti országos kiállításon történt bemutatása során a város megbízta Letzter szegedi fényképészt, illetve a pesti Klösz Györgyöt, hogy a Szeged 1686-os ostromát és visszafoglalását ábrázoló metszeteket fotózzák le. Ily módon került sor a gyűjtemény 8 darabját megörökítő fotó elkészítésére, illetve ehhez csatlakozik még egy 9-ik, amely a szegedi vasúti hidat tünteti föl. Tekintettel arra, hogy a hídl858-ban készült nyüván csak ezután elkészített fotóról lehet szó. Végül meg kell jegyeznünk a 83. tételben szereplő fényképet, amelyik a Bécsben őrzött nagyméretű gobelint ábrázolja. Ez Szeged 1686-os ostromát és visszafoglalását örökíti meg. A nehezen hozzáférhető, és Szeged számára fényképezés céljából el nem érhető gobelin fotómásolatának megszerzése a város óhaja volt és ehhez közbenjáróként az 1880-83 közti újjáépítés királyi biztosát, a később grófi rangot kapott Tisza Lajost kérték föl. Az ő közreműködésével sikerült ezt a fotómásolatot beszerezni.