A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára
Figyelemre méltó a 71. sz. bejegyzés, amely az 1874-ben Szegeden tartott koncertről készült. Ez azért volt különleges esemény, mert a város és közönsége a Dugonics szobor felállításához gyűjtött pénzt és a megörökített koncert ennek a pénzszerző akciónak volt a része. Még egy fontos várostörténeti adalékra kell fölhívni a figyelmet: a 48. sz. festmény, — amely Klauzál Gábor feleségét ábrázolja - beszerzése kapcsán Reizner megjegyzi, hogy ennek adományozója: Stein János szegedi lakos, telefontulajdonos. A kép adományozásának napja 1890. október 24. Mindezekről a tételekről már egy újabb kérdés fölvetésére sarkallják a kérdés vizsgálóját: miért akart Szeged megszabadulni a képektől? Az 1879-es árvíz váratlanul öntötte el a várost, jelentős károkat okozva magában a Városháza épületében is. Reizner utalásából tudjuk, hogy a képek a kétszeri költöztetés kapcsán számos károsodást szenvedtek. Nyilvánvaló, hogy az egyre szaporodó képek a Városháza nagytermében nem fértek el maradéktalanul. Valószínűnek látszik, hogy a 18. századi uralkodók portréi, mint amelyek „idejüket múlták" fölkerültek a padlásra és ott is pihentek hosszú időn keresztül. Az árvíz idején az egyre emelkedő víztől félvén a képeket nyilván leemelték a helyükről és magasabb helyre szállították. Valószínű, hogy az árvíz elmúltával visszavitték őket, de az épület elbontása, illetve a tervezett új épület megépítése idejére ismét le kellett szedni és valahova elrakni őket. Valószínű, hogy ebből a szempontból az 1870-ben épült és a város hivatali helyiségéül szolgáló Bérház épülete jöhetett szóba, ahol a különböző szobákba, irodákba helyezték el a képeket. Az 1883-ban megépült és a használatnak átadott új Városháza épületében azonban komoly problémát jelentett, hogy a reprezentatív, karzattal ellátott közgyűlési terembe nem lehetett sok képet elhelyezni, hisz egyik oldalon az ablakok, a másik három oldalon részben ajtók, kályhák, részben pedig az említett, függönydíszítéssel ellátott karzatok eltakarták a rálátást. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a város újjáépítését személyesen elrendelő, az 1879-es árvíz idején Szegedre látogató, majd az újjáépítés után, 1883-ban ismét ideérkező Ferenc József és felesége Erzsébet királyné tiszteletére a közgyűlési terem fő falán kétoldalt két nagyméretű portré számára jelöltek ki helyet. Ily módon a korábban a közgyűlési teremben lévő képek (beleértve magát az uralkodói párt ifjú korában ábrázoló festményeket is) immáron „hontalanná" váltak. Ekkor kerülhetett sor arra, hogy a főépület, illetve a Bérház különböző irodái között szétosztották a képeket. Mivel azonban a többszöri költöztetés, illetve az építkezés munkálatai, valamint az épületek nem megfelelő szigetelése, nyirkossága, továbbá a korszerűtlen fűtés, füst, korom ezekben a képekben komoly károsodást okozott, valószínű, hogy a város vezetői nem ellenezték a múzeum részére történő átadás gondolatával föllépő Reizner kérését, amely minden bizonnyal, többszöri ismétlés után, 1890-91 folyamán talált meghallgatásra. Mindenképpen dokumentum értékű számunkra az az irat, amelyre korábban már hivatkoztunk s amelyet itt most részletesen közlünk, amely a Szeged városi széképület és városi Bérház egyes hivatali helyiségeiben elhelyezve lévő képekről készült. Ez a 39 tételt tartalmazó anyag nemcsak a képek, általunk, — hála Reiznernek —, beazonosítható módon megjelölt személyeit írja le, hanem azt is, hogy mely ügyosztály, illetve mely irodahelyiségben voltak elhelyezve. (Ld. Kimutatás)