A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között
nélfogva a szerény javadalom emelés nagyon is indokolt lett volna számukra. Szociális helyzetüket nézve a testület nem zárkózhatott volna el kérésük teljesítése elől. Ugyanakkor a kormány mind hatékonyabban igyekezett a köztisztviselők anyagi helyzetén enyhíteni. Az 1400/1925. M E. számú rendeletével lehetővé tette, hogy az állami és vármegyei köztisztviselők, alkalmazottak havi bérének 75 %-a előlegként kifizethető legyen. A városi tanács a március 30-i közgyűlésen azt indítványozta, hogy fenti rendeletben foglaltakat terjesszék ki a városi tisztviselőkre és alkalmazottakra is. Gilicze János városi képviselő az indítványt nem fogadta el, mivel az újabb adóterhelést jelentene a város polgáraira nézve. Gilicze megítélése szerint a tisztviselők „legjobb helyzetben vannak", mert a létminimumuk legalább biztosított. Pataki Imre városi képviselő az előterjesztést egyenesen jogtalannak tartotta mondván, hogy a tisztviselők helyzete a tervbe vett -kormány — program értelmében a jövőben javulni fog. Feltette a kérdést, hogy „a másik osztályon, a munkásosztályon ki segít?" Sérelmesnek találta, hogy amikor a tisztviselők érdekéről van szó, „akkor itt vannak azok a tisztviselők is, akik máskor távoltartják magukat a közügyek intézésétől." Az ellenvetések ellenére a közgyűlés a városi tanács indítványát fogadta el, s utasította, hogy a kifizetési fedezet iránt tegyen javaslatot. 9 A tanács milyen javaslatot tett a fedezetre vonatkozóan, arra nézve a rendelkezkésünkre álló adatokban nincs nyoma. Az önkormányzat viszont 1925. július 1-től december 31-ig terjedő időre 128. 94.000 korona előleg kifizetését engedélyezte. 9 ' A fenti határozatával a képviselő-testület ez alkalommal is a város tisztviselőinek, alkalmazottainak a segítségére sietett, igyekezett megélhetési gondjaikon enyhíteni. Gilicze felszólalásából az a kép tárul elénk, hogy ő a tisztviselők pillanatnyi helyzetét más társadalmi rétegekhez mérve kielégítőbbnek találta, de ez csak részigazságnak tekinthető. Pataki pedig kendőzetlenül tette föl a kérdést, „hogy a másik osztályon, a munkásosztályon ki segít?" Jogtalannak és sérelmesnek tartotta, hogy a tisztviselők iránt a segítő készség oly gyakorta megnyilvánul, s ez a készség a munkásság helyzetével szemben már nem nyilvánul úgy meg. A tárgyalt ügyben júniusban a képviselő-testület felhatalmazta a tanácsot, hogy amennyiben a szeptemberi közgyűlés előtt a kormány a vármegyei és törvényhatósági tisztviselők, s alkalmazottak bérét újból módosítaná, úgy annak megfelelően a kormányrendelet szigorú betartásával a város tisztviselőinek, alkalmazottainak az illetményét korrigálhatja, és az eljárásról az önkormányzat legközelebbi ülésén beszámol. 98 A szóbanforgó 1400/1925-ös rendelet azt tárja elénk, hogy a kormány csak az állami és a törvényhatósági hivatalnoki, alkalmazotti karról gondoskodott. A városiakról, s az alacsonyabb szintű közigazgatási beosztottakról már nem. Újra azzal a jelenséggel találkozunk, hogy felőlük az önkormányzatok gondoskodjanak, a városok a saját terheikre oldják meg, ha módjukban áll a rendelet végrehajtását. 96 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1925. 90/kgy. sz. 97 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1925. 284/kgy. sz. 98 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1925. 203/kgy. sz.