A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

DÖMÖTÖR János: Egy szobor történetei. Pásztor János: I. világháborús hősi emlékmű

megvalósításra a közgyűlésnek. Kikötötték azonban, hogy „ha a művészi megoldás engedi, " legyenek a talapzaton a gyalogságot és tüzérséget ábrázoló reliefek is. (Pásztor János elfogadta a javaslatot, a két fegyvernem képviselve van az emlékmű talapzatának két oldalán.) Kikötötte továbbá a szoborbizottság, hogy az emlékműnek legalább olyan magasnak kell lenni, mint a Kossuth szobor. A sajtóban, a Reggeli Újság 1935 aug. 10-i cikkének a címe „A rohamra induló két gyalogos szobrát választotta a hősi emlék bizottság" — ellentmond a szövegnek, melyben az áll, hogy a bizottság a harmadik számú tervet ajánlja a törvényhatósági bizottságnak kivitelre, ez pedig a „huszáros" volt. A törvényhatósági bizottság szeptember 25-i ülésén még mindig nem jutott nyugvópontra az ügy. Voltak, akik a gyalogos szobor mellett foglaltak állást, és a többletet újólag a hadiözvegyek és árvák javára kívánták „gyümölcsöztetni." A többség azonban a lovas változatot fogadta el. Szathmáry János azonban országos pályázat kiírását javasolta és ezt a közgyűlés el is fogadta. A főispán azonban kijelentette, hogy „ezt nem tartja a város érdekeivel egyezőnek, ezért a határozatot megfellebbezi. " A Reggeli Újság október 2-án arról tudósított, hogy az előző nap Pásztor János Vásárhelyre érkezett. A cikkben az is szerepel, hogy a brüsszeli világkiállítás magyar termének homlokzatán Pásztor János alkotása „hirdeti a magyar géniusz erejét". A cikkíró arról is tájékoztatta az olvasókat, hogy az országház mellett néhány hónap múlva leleplezik a művész Rákóczi-szobrát. Ezenkívül a riport szerint Pásztor János azt is közölte, hogy a hősi szobor ügyében kíván tárgyalni a város vezetésével. Őt ugyanis már korábban megbízták a szobor elkészítésével, és a tervek már készen is vannak. Meglepetéssel olvasta tehát az újságban, hogy a törvényhatósági bizottság szeptember 25-i döntésével pályázat kiírása mellett foglalt állást. A szobrászművésznek sikerült meggyőznie a közgyűlést, mert 1935. december 9-én egyhangúlag úgy döntött, hogy pályázat mellőzésével Pásztor Jánost bízta meg az emlékmű elkészítésével. Pásztor János 1936. január 19-én ismét Vásárhelyre jött, és tárgyalt a polgármesterrel. Az erről tudósító hírlapíró, Fejérváry József — felhasználva az alkalmat — részleteket közölt a művész korábban hozzáírt leveléből. Ebben Pásztor megírta, hogy ha pályázatot ír ki a város, azon ő nem fog részt venni. (Ez már amolyan post festam közlés volt, mert december 9-én kedvező határozatot hozott a közgyűlés.) A levélben azt is kijelentette, hogy 50-60 elkészült és felállított szobrának modelljét a városnak adományozza, továbbá azt is kilátásba helyezte, hogy dr. Soós István polgármester portréját ingyen elkészíti a városnak. (Meg kell jegyezni, hogy a kedvező döntés után egyik vállalását sem teljesítette. Ugyanígy történt egyébként azzal az ígéretével is, amelyben az 1936 szeptember 20-án elhunyt Tornyai János festőművész mellszobrának elkészítését helyezte kilátásba.) Pásztor mintegy másfél évet határozott meg az emlékmű elkészítésének idejéül. Közben 1936 augusztusában feleségével együtt járt Vásárhelyen, és már ekkor igyekezett tájékozódni az emlékmű helyéről, mert szerinte az összhatás szemponté jából nagyon fontos a köztéri alkotás környezete is. Az emlékmű megvalósulását egy véletlen esemény befolyásolta: 1937. február 5-én Pásztor Jánost súlyos baleset érte. Szüret utcai villájából a villamoshoz sietve, a síkos járdán elesett, és öt oldalbordája eltört. A törései gyógyultával azonban