A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

DÖMÖTÖR János: Egy szobor történetei. Pásztor János: I. világháborús hősi emlékmű

intenzíven foglalkozott az emlékművel, mert július 17-én már megtekinthette a városi delegáció az egyharmados agyag modellt. Egyetlen észrevétel a huszár csákójával kapcsolatban merült fel, amelynek hadi karakterűvé történő átformálását kérte a bizottság. Ezt követően 1938 január 10-én már az l/l-es nagy mintát tekintette meg az Országos Képzőművészeti Tanács tagjaiból és a város küldötteiből álló bíráló bizottság, amely jóvá is hagyta a tervet. Mehetett tehát az öntődébe az agyagminta. Hátra volt még a helykijelölés. Ez sem ment simán. Ennek érclekében 1938. március 19-én Pásztor János Kertész K. Róbert államtitkár, Vargha László egyetemi tanár, valamint Bierbauer Virgil kiváló városrendezési szakember társaságában érkezett Vásárhelyre. A bizottság szótöbbséggel azt javasolta, hogy a Bakay-kút és az Ó-gimnázium közötti területre kerüljön az emlékmű. A törvényhatósági bizottság többször is foglalkozott az emlékmű helyének kijelölésével. Először 1938. május 6-án rendkívüli közgyűlés keretében tárgyaltak a helykijelölésről. Hosszas — és személyeskedéstől sem mentes — tárgyalás után 41 szavazattal 38 ellenében akként döntöttek, hogy az emlékmű kerüljön a Kossuth-szoborral szembeni részére a Kossuth térnek. Ez esetben azonban a piac ottani részét át kellett volna helyezni. Ez sértette az iparos th. bizottsági tagok érdekeit. Megfellebbezték tehát a határozatot a belügyminiszterhez, sérelmezve, hogy a közgyűlés nem a szakértői bizottság véleményét fogadta el. A belügyminiszter feloldotta a közgyűlés határozatát, mert nem látta eléggé indokoltnak a szakértői bizottság javaslatának mellőzését. Június 28-án került újra a közgyűlés elé a helykijelölés ügye. Ekkor volt néhány olyan bizottsági tag, aki a szakértői vélemények csalhatatlanságát megkérdőjelezve emlékeztette a közgyűlést arra, hogy a tiszai rakpart helyét is szakértők jelölték ki, és mégsem lehet használni, a város az erre fordított 300 ezer koronát a Tiszába öntötte. Ezután következett a váratlan fordulat: Kovács Jenő emlékeztette a közgyűlést arra, hogy a szakértői bizottság országos hírű városrendező tagja, Bierbauer Virgil külön véleményében a városháza előtti térrészt is javaslatba hozta. És szinte meglepetésszerűen jelentős szavazattöbbséggel, 43:27 arányban döntött úgy a törvényhatósági bizottság, hogy a hősi emlékművet a városháza előtt, a főbejárat irányában kell elhelyezni. Egyben felhatalmazták a polgármestert, hogy az alkotóval és Bierbauer Virgillel jelöljék ki pontosan a területet. Kováts Jenő a polgármesterhez írt levelében azt javasolta, hogy Janáky István, vásárhelyi születésű ismert építész is legyen tagja a „helypontosító" bizottságnak. Ezt a polgármester elfogadta és több városi vezető jelenlétében augusztus 23-án akként jelölték ki az emlékmű helyét, hogy az a városháza főkapujától 16 méterre, a park előtti részen legyen. Ezután nyomban megkezdték az alapozást, és egyben átépítették a Kossuth tér világítási hálózatát, és áthelyezték a kirakodó piacot is. A talapzat elkészítésére Pásztor János Szabó Sándor vásárhelyi építészt kérte fel, aki a feladatot elvállalta, és el is végezte. Újabb vita bontakozott ki akörül, hogy lehozassák-e a szobrot, tekintettel az akkori feszült nemzetközi helyzetre. Véleménykülönbség alakult ki továbbá amiatt is, hogy a helyi vagy országos rendezvény keretében avassák-e fel az emlékművet. Végül mégis lehozták a 40 mázsás bronzot és a reliefeket október 17-én, és október 25-én már felavatásra készen állt az emlékmű. Kisebb bonyodalom azonban a talapzat miatt is kialakult.