A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

amely a térbe szervesen beleillik. Olyan lesz így a keskeny virágszalvétán a szobor (abrosznak igazán nem lehet mondani), mint egy nagy srapnelváza kis ibolyacsokor közepébe állítva."

14 Sokaknak nem tetszett a kerítés. Szerintük olyan a szobor mintha kalitkába zárták volna. Úgy vélték nem jó a kerítés vonalvezetése sem, hiszen „az egyik oldalon egyenes meghosszabbítása a Korona épülete által alkotott vonalnak, míg a másik oldalon ez a vonal beleszalad a Korona épületébe, és így a park nem esik a Korona által alkotott két vonal közé." A képviselők egy része — miért is értene egyet a szoborbizottsággal — szerint a szegedi Kossuth és az aradi Szabadság szobor elhelyezését kellett volna figyelembe venni. Akkor ugyanis nem lett volna bekerítve, hanem aszfalttal vagy kockakővel rakták volna ki környezetét. Ami jóval olcsóbb is. Mások szerint viszont így jó ahogy van, mert ez megakadályozza, hogy „falusi kocsik, sátorosok, köpködő kaszinótagok" terpeszkedjenek el az oldalánál.

16 A szobor körüli park terveit a mérnöki hivatal készítette el, kívülállók véleményére nem igen adva. A tér rendezésével a városi gazdasági hivatalt bízták meg, Urbán János főkertész pedig irányította a munkákat.

17 A polgármester az 1929. május 13-án tartott közgyűlésen már a hivatalos leleplezési ünnepség előkészítését intéző rendezőbizottság megalakítására szólította fel a képviselőket. A dr. Nikelszky Jenő polgármester elnöklete alatt létrejött bizottságnak 29 tagja volt.

18 A leleplezési ünnepséget szeptember 29-re tervezték, mert a vármegyei leventeverseny is ezen a napon volt. Erre az alkalomra kívánták megjelentetni a makói hősök névsorát, amelyben a neveken kívül az elesettek polgári és katonai személyi adatait, haláluk és eltemetésük helyét is feltüntették volna. Mindez nem valósult meg. Megjelent azonban dr. Petrovics György országgyűlési képviselő ünnepi beszéde.

19 Horthy Miklós kormányzó megjelenésével már az emlékmű elkészültekor számoltak, biztosat azonban csak szeptember elején lehetett tudni. Ekkor már a két makói újság — a Marosvidék és a Makói Friss Újság - is ismerte a programot és azt olvasóinak közre is adta. Az említett lapok folyamatosan tudósítottak, és ráhangolták olvasóikat a makói szoboravatóra. H. Szabó Imre újságíró pedig megfogalmazta a kormányzó kötelező dicséretét a Marosvidék hasábjain: „Bölcs mérséklete, tapintata és lángoló hazaszeretete legyőzték még azokat az akadályokat is, amelyek sokszor legyőzhetetlennek látszottak, s a kétségbeesések sötét éjszakájából a remények hajnalába vezette ezt a nemzetet. A hála és a hódolat soha el nem sorvadó szíwirágait nyújtja ezért feléje ez a város, amelynek polgársága meghajtja fejét, hogy hódoljon magas vendége előtt, azután felemeli, hogy oly sok szenvedés és megpróbáltatás leküzdése után bizalommal tekintsen a jövőbe."

20 14 Marosuidék 1929. aug. 7. 15 Marosvidék 1929 szept. 1. 16 Marosvidék 1929. aug. 7. 17 MVL 23395/1927. 18 MVL 298. kgy./1929. 19 Makói Friss Újság 1929. szept. 14. 20 Marosvidék 1929. szept. 29.