A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

Nem feledkeztek meg azokról sem, akikért a hősi emlékművet megalkották. „Könny ne fakadjon a szemekben, sóhaj se kelljen az ajkakon, nehogy megzavarja csöndes, boldog álmát Magyarország 798 katonájának, Makó város 798 katonájá­nak." 21 Tollat ragadott Ring Béla vármegyei aljegyző, hogy fennkölt érzelmeinek hangot adjon: „Felnyílik a sok sír minden éjszaka. Felszakad egy seb, sóhajra nyí­lik egy-egy ajak, és elindul egy nagy, szent érzés vissza, haza a mi otthonunkba, a mi hazánkba. Jönnek minden nap és minden éjjel a sóhajok, száll felénk a szent fogadalom, bíztatás erdőkön mezőkön, hegyeken és határokon át haza a messze idegenből. Mint gyönge szellő, hajnali fuvallat a nap ébredésekor, majd mind erő­sebben, mint zúgó szélvész, tomboló orkán, mely felráz az álomból, megveri az ablakot, ha kell rombol és pusztít, hogy emlékeztessen az örök nagy erőkre és elhi­vatásodra. Várjuk őket, hívjuk őket, mert tudjuk, hogy eljönnek. És évek, évtizede­ken át szüntelenül keletkezik, fogamzik, születik és nő az új élet ő általuk, az ő ere­jük táplálásával, amíg majdan új termést hoz a kiomlott tengernyi vér és új magyar élet — Isten szava szól így — megérkezik." 22 Makó vasútállomása — immár másodszor (először 1920-ban) — virágokkal és nemzetiszínű lobogókkal feldíszítve várta Magyarország első emberét. 1929. szep­tember 29-én, 10 óra 30 perckor feltűnt hazánk címere a Túrán — a kormányzó kü­lönvonata — mozdonyának ormán, majd lassan begördült a nyolc szalonkocsiból álló szerelvény. A megye és a város vezetősége közül sokan díszmagyarba öltözve várták Horthy Miklóst. Jelen voltak a hivatalok és egyesületek vezetői is. A feszült csendben azonban először néhány testőr, majd egy hölgy jelent meg és vonult el a díszmagyar sorfal előtt az állomás várótermébe. Horthy Miklósné megelőzte fér­jét és elsietett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helyi képviselőivel. Néma csend, de nem sokáig. A következő percben leszállt Horthy Miklós is, hatal­mas éljenzésekkel kísérve. Az első üdvözlő szavakat dr. Purgly Emil főispánnak kellett volna elmondania, de a kormányzó ellépve a levente díszszázad előtt, meg­állt a díszfalat álló makói vitézeknél, néhány szót váltva velük. Meghallgatta Szalay kerületi kapitány, Petrán György rendőrfőtanácsos és Sziebig Béla állo­másfőnök jelentését. A megye díszmagyarba öltözött uraira csak ezután került sor. Dr. Nikelszky Jenő polgármester a város nevében csak elfogódott hangon tud­ta köszönteni. 23 A kormányzóval érkezett Scitovszky Béla belügyminiszter, dr. Vértessy Sán­dor a kormányzói kabinetiroda, és Somkuthy József tábornok a kormányzó kato­nai irodájának vezetője. Hervay István a felsőház, míg Szabó Zoltán a képviselő­ház nevében jelent meg. Kubinyi Gyula altábornagy a szegedi V. vegyes dandár parancsnoka mellett még számos katona (nem beszélve a testőrökről), felsőházi tag, országgyűlési képviselő érkezett Makóra. 24 A vasútállomásról lovasbandérium vezette az előkelőségek 23 kocsiból álló sorát (a kormányzó díszfogatát a mezőhegyesi ménesbirtok adta) a vármegyeházára. A makói gazdák kocsijai követték a menetet— a Lonovics sugárút, Szegedi utca, Főté­21 Makói Friss Újság 1929. szept. 29. 22 Marosvidék 1929. szept. 29. 23 Marosvidék 1929. okt. 1. 24 Marosvidék 1929. szept. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom