A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Az épület belső berendezési munkálatai is jól haladtak. Az egyesület 9 ezer koronát használt föl erre. (Szegedi Friss Újság. 1913. jan. 12.) A székház és az intézet 1912 karácsonyára kívül-belül elkészült. A napközi otthon elkészültéről Raskóné a Szegedi Napló 1912. dec. 25-i számában megjelent vezércikkében számolt be a város lakosságának. „Isten segítségével s egy nemes szívű jóakarónk lelkes támogatásával felépült a Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület első gyermekvédelmi intézménye: Napközi Otthona." Az intézet megnyitásának napját most egy héttel későbbi időpontban határozta meg. Majd, ismertette az intézmény célját: „Megóvni a szülői felügyeletet és gondozást nélkülöző gyermekeket azoktól a veszélyektől, amelyek őket a szülők távollétében érhetik." Hangsúlyozta, hogy az otthonba kerülésnek csak életkorbeli korlátai vannak, és feltétel még, hogy mindkét szülő kereseti foglalkozást végezzen. A felekezeti hovatartozás tehát nem lehet az intézetbe kerülés akadálya. „...Szeretettel fogadunk be abba minden gyermeket, két éves korától hat éves koráig, akit szülője arra az időre, amíg kenyérkeresete távol tartja családjától, gondjainkra biz. Naponként — vasár és ünnepnap kivételével — reggel fél 6 órától este 7 óráig 60 gyermek nyerhet Napközi Otthonunkban elhelyezést, mégpedig fiú és leánygyermek egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy melyik vallásfelekezethez tartozik." Az intézmény nem csupán megőrzést vállal, hanem testi és szellemi-lelki táplálékot is nyújt: „... Védenceinkre nemcsak felügyelünk, hanem egyben gondoskodunk foglalkoztatásukról, valamint élelmezésükről is." Most is hangsúlyozza az elhelyezés anyagilag rendkívül kedvező voltát: „... A teljesen szegény szülők gyermekei díjmentesen részesülnek ellátásban, a többi pedig napi 20 fillért fizet az élelmezésért." A cikket Raskóné a dolgozó szülőkhöz intézett felhívással zárta. Nyugodtan bízhatják gyermekeiket az otthon gondjaira, szeretetben nem lesz hiányuk, hiszen tevékenysége a szereteten alapul: „...Bizalommal fordulunk, különösen városunk munkásosztályához, melynek figyelmét gyermekvédelmi intézményünkre ezennel felhívjuk. Ha az életviszonyai nem engedik meg gyermekeik kellő gondozását és felügyeletét, bízzák a kisdedeket Napközi Otthonunk gondjaira, örömmel és készséggel látjuk őket ott, s óvjuk meg a veszélyektől és szerencsétlenségektől... Az édesanya iránt érzett mély szeretet sugallta Napközi Otthonunk jószívű alapítójának nemes cselekedetét, a gyermek iránti szeretet indította egyesületünket ezen intézmény szervezésére, — ez a szeretet lesz alapköve Napközi Otthonunk működésének és vezetésének is." A sajtó képviselőinek 1913. jan. 11-én mutatták be a teljesen kész épületet, és az ő tudósításaikból részletesen megismerhetjük a fehérre festett egyemeletes épület belsejét is. Az emeleten vannak a nővédő hivatalos helyiségei: A közgyűlési terem az oltárral, melyet a Szt. László Társulat adományozott. A nagyterem mellett az igazgatónő szobája, mellette az iroda, ruhatár, raktárhelyiségek stb.