A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

választmányi ülést tartottak. Egyet tavasszal a közgyűlés előtt, annak előkészítésére. A másodikat a június eleji népünnepély megszervezésére. A harmadikat a nyári szünet után, az őszi munkálatok beindítására. A negyediket pedig a karácsonyi ünnepségek és segélyakciók előkészítésére. Az egész egyesületet megmozgató üléseken kívül, voltak kisebb testületek ügyeit tárgyaló ülések is. így például a napközi otthon felügyelő bizottságának ülése évi két alkalommal. A leányotthon házi tanácsának ülése évente egy alkalommal. Leggyakrabban a patronessz testület ülésezett, ők évente nyolc alkalommal gyűltek össze. Az egész egyesületet érintő üléseket, kezdetben a Katolikus Körben tartották (Dugonics tér 12.). Az egyesület székházának elkészülte után természetesen itt voltak az összejövetelek. III. AZ EGYESÜLET MUNKATERÜLETEI 1. A serdülő leányok védelme — leánykörök Korábban már szó esett róla, hogy a szegedi nővédő egyesület a patronázs mozgalomból fejlődött ki, mely a 12-18 év közötti leányok valláserkölcsi védelmét, kulturális fejlesztését, szórakoztatását szolgálta, és hogy kezdetben az alsóvárosi zárdában, majd a felsővárosi és móravárosi iskolában voltak az összejövetelek, ahol kb. 120 leány gyűlt össze vasárnap délutánonként. A nővédő egyesület megalakulása után is a patronázs munka képezte az egyesület egyik legfontosabb területét. A nővédő patronessz testületének kezdetben 2 elöljárónője (Gönczy Mária és Kopasz Erzsébet), 12 patronessze és 7 jelöltje volt, akik 150-160 leány foglalkoztatásáról gondoskodtak. A patronessz testület Nagy Ferencnének, a nővédő egyesület alelnökének a vezetése alatt állt, majd annak lemondása után, közvetlenül Raskóné vette át az irányítását. A patronessz testület lelki igazgatója először Mátyás Béla plébános, helyettese pedig Kelemen András lett. (Évkönyv. I. kötet. 15-21. old.) A nővédő megalakulása után, tehát 1909. őszétől is, vasárnap d. u. 3 órakor gyűltek össze a leányok a móravárosi és felsővárosi iskola termeiben, és fokozatosan dolgozták ki programjaikat. A vallásos érzület ápolására 5 órakor valláserkölcsi oktatást kaptak, és részt vettek a vasárnap délutáni istentiszteleteken. Azok részére, akik gyenge színvonalú képzésben részesültek az iskolában, írást, olvasást és számolást gyakoroltak. Az olvasásra szoktatás céljából — mint láttuk — könyvtárat létesítettek, részint adomány, részint vásárlás útján. Hazafias és lélekemelő előadásokat is tartottak a leányoknak. A nővédő megalakulása előtti időszakhoz hasonlóan, most is az összejövetelek egyik központi részét a kézimunkázás, varrás, ruhajavítás képezte, melyhez a püspök engedélyét is megkapták.