A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

A szórakozás legfőbb területét az ünnepségek, színi előadások, tombolával összekapcsolt táncmulatságok képezték. Nagyban emelte a vasárnap délutánok varázsát 1910-ben a vetítőgép beszerzése, melyet fölváltva használtak az egyes leánykörök. A vetítések általában egy-egy előadáshoz kapcsolódtak. Az első évben ilyen témák kerültek sorra, mint: Szentföld, Jézus élete, Szent Tarzieius élete, a Passió. Az előadásokon, vetítéseken sok hozzátartozó is részt vett. (Évkönyv. I. kötet. 50-55. old.) A világháború kirobbanásáig tartó évek, a patronázs mozgalom szempontjából a szervezeti megerősödés és a tevékenység kiszélesedésének, elmélyülésének évei voltak. (Lásd: Évkönyv IV. kötet. 35-36. old; V. kötet. 26-32. old.) 1912 elején létrejött a harmadik (alsóvárosi) leánykör, és kialakult a vasárnap délutánok kötött programja. a. A felsővárosi leánykör A felsővárosi leánykörben 50-60 leány tevékenykedett Gönczy Mária elöljárónő irányítása alatt. A lelki igazgató helyettes Lamberg Dezső plébános volt. A patronesszek és jelöltek soraiban ekkor Fömel Margit, Szabó Júlia, Szekerke Irén, Paragi Klára és Csókási Etelka nevével találkozunk. (Évkönyv. IV. kötet. 33-38. old. és V. kötet 26-32. old.) A vasárnap délutánok itt is kialakult munkarend szerint zajlottak. Vidámabbá tette a délutánokat, hogy 1913-ban vásároltak egy gramofont és zongorát béreltek. A megszokott ritmustól akkor tértek el, ha kirándulni mentek. Ez tavasszal 2-3 alkalommal történt, amikor is a Kállay ligetbe látogattak. Ekkor gyűjtésből, adakozásból uzsonnát is kaptak. Húsvét előtti hét három napján Kubiczka Viktor minorita szerzetes lelki gyakorlatot tartott a leányoknak, melyet gyónás és közös áldozás zárt. Ugyancsak közösen vettek részt a lányok a májusi vasárnapi litániákon is. (Lásd: Évkönyv, V. kötet. 26-32.) A felsővárosi leánykör tagjainak is maradandó emléket hagytak a karácsonyi ünnepségek, melyet az állami gimnázium tornatermében rendeztek. Az ünnepségekre jeleneteket tanultak, verseket mondtak, énekeltek és megajándékozták egymást. (Lásd: Sz. N. 1910. dec. 25.) 1911. okt. 2-án Glattfelder püspök is meglátogatta a felsővárosi leánykört díszes kísérettel. Nagy elismeréssel szólt a leánykör munkájáról, és köszönetét fejezte ki a patronesszeknek, akik vasárnap délutánjukat áldozzák föl a leányok patr ronálásáért. (Sz. N. 1911. okt. 3.) A háború nagymértékben visszavetette a felsővárosi leánykör tevékenységét is, hiszen azokban a termekben, ahol a leányok dolgoztak, szórakoztak, ekkor beteg katonák feküdtek. A leánykör állandó helyhiánnyal küszködött, a leányok ide-oda vándoroltak. 1916 őszén a Dugonics utcai polgári leányiskolában tartották összejöveteleiket, ezt 1917 tavaszán a katonaság lefoglalta, ekkor az egyesület székházába mentek át, majd 1917 őszén az új munkaévet az állami főgimnázium épületében nyitották meg. A leánykör vezetésében 1916-ban annyi változás történt, hogy a lelki igazgató helyettes Nagy Bernát lett, és a patronesszek közé került Raskóné is. Új jelöltek lettek Vass Erzsébet és Margit.