A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Csernoch püspök gyorsan jóváhagyta a mozgalom beindulását, és a patronesszek testületének elnökévé Raskónét nevezte ki. A püspök maga is belépett az alapítók közé, és anyagi támogatásként 200 koronát adott. (Szegedi Új Nemzedék 1929. máj. 1. és Sz. N. 1909. máj. 4.) Legközelebbi szegedi útja (máj. 9-i bérmálás) alkalmával, a vele együtt Szegeden tartózkodó Fischer Colbie Ágost kassai és Várady Árpád győri püspök kíséretében, meglátogatta a leányvédő egyesületet. Az alsóvárosi zárda nagytermében összegyűlt lányok és patronesszek előtt a kassai püspök beszélt a patronázs céljáról, majd Gönczy Mariska növendék az egyesület nevében kérte Csernoch püspök jóindulatú támogatását, amit a püspök meg is ígért. (Sz. N. 1909. máj. 8. és máj. 11.) Ezután a jelenlévők a zárda kápolnájába vonultak, és Csernok püspök szentmisét celebrált, majd ünnepélyes keretek között felavatta a patronesszeket, akiknek mellére Raskóné tűzte föl az egyesület jelvényét. (Sz. N. 1909. máj. 11.) A leány patronázs olyan gyors fejlődésnek indult, hogy rövidesen a zárda falai szűknek bizonyultak. Kettéosztották az egyesületet, és a város által felajánlott két iskolában, a Szentgyörgy téri és a Móravárosi iskolában, gyűltek össze ezután. A két egyesület védenceinek létszáma együttesen 120 körül volt. A leányok életkora 12 — 14 év között mozgott, de előfordultak 20 évesek is. Foglalkozásukat tekintve, legtöbben otthon a háztartásban, gazdaságban segítettek szüleiknek, de volt közöttük varrólány, gyufagyári, szivargyári vagy kötélgyári munkás, sőt cselédlány is. A vasárnap délutánok eltöltése mindig meghatározott program szerint történt: A gyülekezés ideje alatt — és még utána is egy rövid ideig — kézimunkázással foglalkoztak. Csipkekészítést, slingelést, egyéb kézimunkázást és varrást gyakoroltak. Az elkészült darabokat vagy saját céljaikra vagy a szegények segélyezésére, esetleg templomi célokra (oltárterítők) fordították. Az anyagi haszon elérése mellett, jelentős volt a másik törekvés is, a leányokban a szép érzés, a jó ízlés kifejlesztése, a szertelenségtől való megóvás, az elmélyült munkára szoktatás. (Évkönyv. I. köt. 11. old.) A kézimunkázáshoz az anyagot egyrészt a patronesszek adományozták: pl. Raskó Istvánné vagy Kirchner Hermanne. Ez utóbbi a Kézimunka c. folyóirat néhány példányát is a lányoknak adta. Másrészt fedezetét gyűjtésből teremtették elő, melyet a patronesszek és a leányok közösen végeztek. (Ugyanott 19. old.) A Szegedi Napló 1909. jún. 6-i száma tudósít egy ilyen gyűjtő akcióról: „A város plébánia templomaiban az egyházi hatóság engedélyével a vasárnapi szentmisék alatt a katolikus leánypatronázs céljaira gyűjteni fogunk. A gyűjtésben a következő hölgyek vesznek részt: Belvárosi templomban dr. Nagy Aladárné vezetésével 6-8 óráig dr. Raskó Istvánné és Kopasz Erzsi; 8-10 óráig Podluzsányi Gyuláné és özv. Henze Viktorné; 10-12 óráig dr. Nagy Aladárné, dr. Somogyi Szilveszterné, Hamza Baba, Podluzsány Irma, Reök Gizi és Kele Manci. Alsóvárosi templomban Aigner Nándorné vezetésével 6-9 óráig Rohr Jakabné, Perjési Alice és Paula; 9-11 óráig Aigner Nándorné, Henser Rezsőné, Weiner Margit, Rohr Gizike.