A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Rókusi templomban Gárgyán Imréné vezetésével Rózsa Irénke, Szeless Ilona, Tóth Rózsika. Felsővárosi templomban dr. Raskó Istvánné vezetésével Scossa Dezsőné, Gönczi Mariska, Farkas Irén és Erzsi, Rónai Mariska." A kézimunkázás után lelki oktatás következett. Az elhangzott előadások egy része vetített képes előadás volt. A művelődést, szórakozást egyrészt egyházi énekek, népdalok, népi játékok, versek tanulása jelentette, sőt Bödőné Trinksz Erzsébet tanítónő táncra is tanította a lányokat. (Évkönyv. I. kötet 12. old.) Másrészt a patronázs tagjai részére egyre bővülő könyvtár is rendelkezésre állt. A könyveket vagy egyesületektől (Délmagyarországi Kulturális Egyesület — 135 könyv 1909. júniusában) vagy társulatoktól (Szent István Társulat — 75 könyv ugyanekkor) vagy egyes egyénektől Rohr Jakabné — 15 könyv, Raskó Istvánné — 4 könyv, Raskó Sándor — 2 könyv) kapták. A vasárnap délutáni foglalkozások többségén a leányok uzsonnát és gyümölcsöt kaptak. Ehhez az anyagi hátteret vagy a patronesszek vagy a mozgalmon kívüli egyének (főleg szülők) áldozatkészsége biztosította. Lehetetlen minden adományt és adományozót fölsorolni. Emlékeztetőül csak néhányat említenénk: 1909. ápr. 11-én Raskóné meguzsonnáztatta az összes leányt, május 30-án pedig Meskó Antalné tette ugyanezt. Mária Amanda — az iskolanővérek főnöknője — 5 koronát adott, Danczinger János 1 rúd szalámit, Zimányi Sándor 6 kg kenyeret stb. A gyümölcs adományok közül említésre méltó: Réh Istvánné 10 kg cseresznye, Gárgyán Imréné 2 kosár cseresznye, Raskó Istvánné 4 kosár barack stb. (Évkönyv. I. kötet. 19-20 old.) A főleg erkölcsi és kulturális téren tevékenykedő katolikus patronázs mozgalom azonban a szociális munkának csak egészen kis részét érintette. Ezért belső meggyőződésből és külső sugalmazásra, a munka kibővítése céljából elhatározták, hogy csatlakoznak a katolikus nővédő egyesülethez, melynek tevékenysége a szociális munka minden lényeges területét felölelte. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a katolikus nővédő feladatait a következőkben fogalmazta meg: „A katolikus nővédelem... Keresztény elvek alapján akar segíteni, s gyámolítani akarja a modern élet forgatagában álló nőt, föl akarja karolni érdekeit a társadalom minden rétegében, és erre ösztönöztetve érzi magát. E mozgalom meg akarja tartani a női lelkek számára is a krisztusi élet alapjait, rá akar világítani útjaikra az evangélium világosságával. Vezetőket akar adni a jobb osztályokból azoknak, kik az élet küzdelmeiben védelemre szorulnak, személyes érintkezésbe akarja hozni a nép s a munkásvilág leányait az előkelőbb asszonyokkal s leányokkal, hogy kölcsönös szeretet s bizalom töltse ki a társadalmi ellentétek szakadékait... A katolikus nővédelem üdülő helyeket s otthonokat állít föl; összejöveteleket rendez, ahol tanítás folyik, énekszó hangzik; a nővédelem apostolai fölkeresik gyámoltjaikat otthonaikban is, megismerik életviszonyaikat, lelket visznek beléjük, s megismertetik velük, hogy nincsenek idegenben, mert sokan segítik őket...