A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

E szent napon emelkedjünk fel egy perezre, legalább gondolatban Szent István nagy lelke elé és rakjuk le előtte szivünk mélyéből eredő hálás fiúi hódolatunkat; lássa, miként hálás népe még mindig és mindörökké magyar. Kondulnak a harangok ünnepélyes méltósággal. Jönnek hosszú sorban, czifra ruhájú nagy urak egyszerű paraszt emberekkel vegyest. Felemelő látvány ez! Aldassék Szent István király dicső emlékezete. SZENT ISTVÁN NAPJÁRA Vezércikk. Makói Hirlap 1900. augusztus 19. Egyike a mi legszebb ünnepeinknek Szent István napja. A buzgó keresztényi hit és a hon szabadságáért lángoló hazaszeretet a legszebb harmóniában olvadnak össze a napon. Az oltárok szent jelvényeire ráborul a háromszinü lobogó. És talán ezt az ünnepet üli meg legbensőségesebben és leglelkesebben a magyar nép. Az idei Szent István napjának dupla jelentősége van. Nagy, országos jubiláris ünnepséggel esik össze, a magyar kereszténység kilencz százados emlékünnepével. S ennek az ünnepnek lefolyása méltó a jelentőségéhez. A félreértések, melyek a jubiláris ünnepély rendezéséhez hozzáfüződtek, eloszlottak. A legmagasabb állami és egyházi tényezők közös akarattal munkálkodnak azon, hogy ebből az ünnepből kiküszöböljenek minden olyan czélzatot és jelleget, mely nem alkalmas arra, hogy a jubileumot az egész nemzet ünnepévé tegye. És igy tisztán és fényesen fog ragyogni annak a napnak emléke, melyen hálát adtunk a magyarok Istenének azért hogy kilenczszáz esztendő előtt államfentartó vallást és szent királyi koronát adott őseinknek. Mind a kettő meg van még, erőben, épségben és hatalomban. Mint kilenczszáz esztendőn keresztül, azonképpen most is ebben a kettőben látja a nemzet annak biztositékát, hogy megmaradunk a népek küzdelmeiben és jövő vár erre az országra, nagy jövő. És mégis még soha nem volt talán annyi ádáz ellensége a Te müvednek, mint ezekben az időkben, midőn műveltségben és gyarapodásban eddig még el nem ért magaslatra ért Magyarország. Ellenségeink vannak; nagyok, erősek és számosak, a kik ádáz gyűlölettel nem válogatott piszkos és mérges fegyverekkel küzdenek a magyar haza ellen. A szomszéd nép, melylyel közösséget vállaltunk, csúful megszegé az egyezkedés pontjait s nyiltan és durván hirdeti, hogy csak ártani akar nekünk. S itt benn a hazában folyton fészkelődnek az alattomosok, akik csak azért, mert az ő vidékükön más nyelvet beszélnek, a magyar állameszme iránt törnek s lépten-nyomon elárulják a hazát. És vannak más bajok is melyeknek elsorolása talán nem is illik bele Szent István ünnepének hangulatába. Szükségünk van ismét egy olyan hatalmas erőre és szellemre, mely energiájával keresztény magyar hazát tudott teremtem itt, a hol törvényt nem ismerő pogányok laktak hajdanán. Szükségünk van erre az erőre most is, a huszadik század elején.