A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

ISTVÁN KIRÁLY Az ünnep ismertetése. Makói Újság 1907. augusztus 20. A magyar embernek hagyományos szokása: a király iránti hűség. Rajongó szeretettel, feltűnő lelkesedéssel csüng királya felkent személyén. És ha ez a király nemcsak névleg, de tettek alapján is kiérdemelte a „legelső magyar" jelzőt, akkor ez a szeretet, ez a lelkesedés határt nem ismer. A legelső magyar király, szent István azon kevés uralkodók közé tartozott, akik tettekkel bizonyították be a királyi hatalomra való rátermettségüket. Emlékét hűen őrzi is minden magyar ember. Az egyház a szentek sorába avatta; az ország pedig szivébe zárta nevét az utódok örök emlékezetéül. Holnap virrad reánk nevenapjának évfordulója. Az egész ország diszt ölt e napon és minden magyar a legkitüntetőbb módon áldoz szent emlékének. Makó városának az ő névnapja kétszeres ünnep. A róm. kath. egyház plébánia templomnak ünnepét; évi búcsúját üli meg holnap, mig minden rendű és rangú lakos szent kegyelettel áldoz az első magyar király emlékei iránt érzett szeretetének és hálájának. SZENT ISTVÁN Vezércikk. Makói Újság 1909. augusztus 20. Szerző: kp. A magyar nemzet első királyának a nevenapját ünneppé avatta előbb a nemzeti kegyelet és hála, azután törvényes ünneppé tette a hivatalos hatalom is. Szerte az országban fölcsendül augusztus huszadikán az oltárok tövében a kérő, esdő ének: „Jövel István király, téged magyar kivan!" A szabadság emlékünnepei mellett legtisztább, legőszintébb ünnepe Szent 1st ván napja a magyar nemzetnek. Nem vallásos, hanem nemzeti ünnep ez. Ünnepünk mindnyájunknak, a magyarság bármely hitfelekezetéhez tartoznak is. Ünnepeljük a magyarok első királyát, akinek munkája, bölcsessége, előrelátása megtartotta, megszilárdította nemzetünk e helyen való otthonát. Mert Árpád fejedelem szerzett hazát nekünk, de István király munkája volt, hogy itt maradhassunk s a nyugoti müveit nemzetek sorában mi is állandó helyet foglalhassunk. Nagy volt, mint király, mert bölcs volt, mint ember. „Mindent az okosság törvénye éltet és igazgat" — irta fiához, Imréhez intézett levele első soraiban. S aki a fiának szóló tanácsokat ekkép vezeti be, élete minden munkája valóban is az okosság és a bölcsesség törvénye szerint irányította és végezte el. Nemcsak vallást adott a nemzetének, hanem az addigi kalandos és vérengző harcok mezejéről a békés munkálkodás s az erkölcsi fejlődés útjára vezette a magyart. Józanságban s tiszta erkölcsben nagyranövő népet akart látni királyi jogara alatt. Azaz alap, mit e céllal lerakott, erős, hatalmas volt.