A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

A zsellérság fölszívódása a bérmunkások és béresek soraiban felgyorsult, sőt a számfelettiek nyaranta a munkaerőhiánnyal küzdő aradi nagybirtokokra vándoroltak. Jellemző, hogy 1848-ban forrongást idézett elő, midőn az aratás idején biztonsági okokból időlegesen lezárták a Maros-vonalat. A nemesség létszáma 1848-ban csupán 433 családot jelentett, egy részük a közigazgatásban igyekezett keresethez jutni. A kereskedelem Temesváron összpontosult, habár a mezőgazdasági termeivények nagy része az aradi piacra került, amely a pesti után e téren következett. Megjelentek a nagy fölvásárlók, akik között uralkodó szerepe volt a Deutsch családnak, amely aradi központtal rendelkezett. A Wodianerek a dohányfelvásárlást részesítették előnyben. Ugyanakkor Temesváron megjelentek a szakosodott űzlek hálózat elemei is.

4 Ipari téren Temesváron, Lippán és Versecen a céhek uralkodó szerepet töltöttek be és kitartóan ragaszkodtak a privilégiumok fenntartásához.

5 Különös ellenszenvvel igyekeztek visszaszorítani a zsidóság térfoglalását.

6 Temesvár és Temes megye szerepet játszott a manufaktúrák, sőt a gyáripar megteremtése vonalán. Általában létük a helyi termeivények feldolgozásához kapcsolódik. Ezek között említhetjük a temesvári olajgyárat. A sörfőzés másfél évszázados múltjának mérföldkövét a gyár gőzgéppel való ellátása jelentette. Mégis a legjelentősebb szerepet a malomipar játszotta valamennyi szinten. Magában Temesvárban a város mereven ragaszkodott privilégiumában szereplő jogaihoz, amelyeket a kisebb regálé jogok közé soroltak. így a legnagyobb is csupán 17 kőre járhatott. A Maros déli partján, főképp Ujarad vidékén, egymás mellett sorakoztak a hajómalmok. Ilyen körülmények között számos uradalom igyekezett a saját jogkörét felhasználva nagyobb őrlőképességű malmokat beindítani, mint például az újaradi, szépfalusi, székesúti stb. nagybirtokok.

7 A gazdasági élet változásai maga után vonta a politikai élet felpezsdülését is. Az 1848-49-es forradalmat megelőző években megerősödött a Temes megyei szabadelvű ellenzék, amely hovatovább zömében Kossuth Lajos vonalához közeledett. Az 1843-44-es országgyűlésre Vukovics Sebő főszolgabírót és Várkonyi Ádám alispánt választották meg követeknek és mindketten az ellenzék soraiban szerepeltek. Ugyanabban az időszakban tűntek fel Gorove István és Kulterer Ignácz. Pesty Frigyes, mint fiatal újságíró szerzett nevet a temesvári sajtóban. Ugyanebben az időszakban haladt a közélet magyarosodása is, habár számos akadályba ütközött. Kossuth Lajos 1847. december 18-i országgyűlési beszédében felháborodva említette, hogy a Temes megyei kamarai hivatalokban a magyar nyelvet betiltották és az alkalmazottaknak csupán egyharmada hazai születésű. A szabadelvű tábor megerősödésével szemben a kormányzat adminisztrátort ültetett a megye nyakára báró Ambrózy Lajos személyében, aki a forradalomig maradt hivatalában, sőt öccsét másodalispánná tette. Működését súlyos vádak ár4 GLÜCK Jenő: Adatok a Csemegi levéltárból. Levéltári Szemle 3/1999, 47-49. A Deutsch levéltárból adatokat közölt velünk Koncz Katalin. 5 KOVÁCH Géza: i. m. 241-268. 6 SINGER Jakab: Temesmegye és a zsidók polgárosítása. IMYT 1907, 153-160. 7 GALGÓCZY K.: i.m. 359-367, Aradul permanenta ín istoria patriei. Arad, 1978, 214-218.