A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

nyékolták be. Az 1847-48-as országgyűlés vizsgálóbizottsága sokezer forintnyi sikkasztásokat tárt fel a közmunkák terén, amit az általa vezetett konzervatív tábor takargatott. A megelőző időszakban meglehetősen biztosnak érezték helyzetüket. Lonovics csanádi püspök 1847. március 5-én, ilyen értelemben tudósította Apponyi kancellárt. Egy későbbi rendőri jelentés arról tudósított, hogy Vukovics Sebő vezetésével Temes megye politikai hozzáállásának megváltoztatására törekszenek az egyre erősödő szabadelvűek. A követválasztások Temesvár szabad királyi város esetében élesedtek ki, mivel a konzervatív városvezetőség a törvényes formák mellőzésével juttatta mandátumhoz jelöltjeit. A nyilvánvaló törvénytelenség arra késztette a Helytartótanácsot, hogy megsemmisítse az eredményt. Az újabb titkos szavazás eredményeként két szabadelvű jelöltet, Urbányi Lőrincet és a macedoromán Joanovics Györgyöt küldték az országgyűlésre.

8 A XVIII. század utolsó évtizedeiben, de főképpen a következő elején, Temes megye és Temesvár viszonylatában jelentkeztek a nemzetiségi mozgalmak és az erősödő ellentétek. A magyar nemzeti állam kifejlődésével szemben nemzetiségi igények fogalmazódtak meg. E téren a hangadók a szerbek voltak, akiknek Temesvár fontos központjuk volt. Az 1790-es temesvári, úgynevezett illyr kongresszus adta meg a jelet, amelyben a csekélyszámú román és görög mellett a nagy többséget a szerbek képviselték. Itt megfogalmazták saját történelmi jogaikat és hovatovább politikai és egyházi téren autonómia követelésekkel léptek fel. Ezek közül tartósan csupán az egyházi téren megfogalmazottakat tudták elfogadtatni. Pontosabban, a következő évben a magyar országgyűlés a görögkeleti egyházat Magyarországon (Erdély nélkül) a törvényesen bevett felekezetek közé sorolta. Az igényeket azonban továbbra is fenntartották és minden szinten helyet követeltek a falusi elöljáróságtól az udvari kancelláriáig. Ugyanebben az időben a szerbek uralkodó szerepet birtokoltak a görögkeleti egyházban és a hozzákapcsolódó kulturális életben. E követelésük a számbelileg túlsúlyban lévő románokat sújtotta. A helyzetet talán legjobban Hatvani Imre könyve foglalta össze (1848), akit a történelem sodra igazbarátjukból az ellenoldalra kényszerített. Rámutatott arra, hogy a szerb vezető réteg a románokat kizárta a hatalmasra nőtt nemzeti alap javaiból, szimoniákus püspökök irányították az egyházmegyéket, erőltették az ószláv egyházi nyelvet, az iskolákban pedig a szerbet stb. Kivételt képezett bizonyos mértékben az aradi egyházmegye, amelynek élére 1829-től ugyan román főpap került, de a százados beidegződések nagy része ott is tovább élt.

9 Ilyen körülmények között 1848 elején megoldásra vártak a társadalom évszázadok óta felgyülemlett ellentmondásai. Az 1847-48-as országgyűlés a pesti forra8 BARTHA István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. Budapest 1951, 18, 106-107, 229-240, 410, 489, 594, Temes 101. 9 I. D. SUCIU: Monográfia Mitropoliei Banatului. Timisoara 1977, 136-166, Idem, Revolutio de la 1848-1849 in Bánat. Bucuresti 1968 passim, GLÜCK Jenő: Újabb adatok az 1848-1849-es forradalom bánsági eseményeihez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXI, Szeged 1994, 45 és köv., HATVANI Imre: Szózat az oláh faj ügyében. Pest, 1848, Kollégiumi Könyvtár Debrecen, kéziratok R 34.