A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

A magyarság lényegében 1779 után foglalta el helyét, mivel a kamarai telepítésekről jóformán kizárták. A további évtizedekben sem élvezték a kamara támogatását, a heterogén származású új földesurak sem fejtettek ki különösebb erőfeszítést. A németség és a hozzá asszimilálódó franciák, spanyolok és olaszok teljes egészében 1718 után telepedett népességből származtak. A szerbek száma 1718 után tovább növekedett és főképp a marosi határőrvidék feloszlatása után a XVIII. század közepén duzzasztotta számukat. A legkevésbé ismert elemek a demográfiai változásoknak a nagymérvű román bevándorlás, amely hovatovább a megyében többséget alakított ki, az Olténiából származó úgynevezett „bufán"-ok révén. Észak-déli mozgásuk a Marosig terjedt, legészakibb községalapításuk Kelmák volt. A zsidóság létszáma főképp 1848-at megelőző évtizedekben növekedett és zömében Temesvárt célozta meg. Gazdasági téren Temes megye 1848-at megelőzően elsősorban mezőgazdasági jelentősége révén vált ki. Ennek alapvető meghatározója Európa hírű feketeföldje volt. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok 1779 után szintén változásokon mentek keresztül. Az első évtizedekben a kamarai uradalmak uralták a helyzetet, a parasztságét pedig a Niczky Kristóf által bevezetett, aránylag kedvező urbárium határozta meg. A forradalom időszakában a jobbágytelkek száma 13.306 volt. Igaz, a jobbágy családok száma 1828 és 1846 között 31.076-ról 41.325-re nőtt, ami nyilván a telkek aprózódásával járt. Még nagyobb növekedést mutatott a zsellérek száma, amely 1828 és 1846 között 7.699-ről 32.288-ra nőtt.

3 Temes megyében azonban a dolgozók számának ilyen mérvű növekedése sem jelentett nagy méretű elnyomorodást. A XLX. század második negyedében a jobbágyparasztok, főképpen a németek, túlléptek a primitív középkori színvonalon. Jellemzőül szolgál például az újaradi zöldségtermesztés vagy Orczyfalva eredményei az ipari növények területén. A zsellérek helyzetét az alföldi nagybirtokok határozták meg. A francia háborúk (1792-1815) pénzügyi terheit siettették a kamarai birtokok eladását, főképpen kereskedelmi téren meggazdagodott elemeknek, akiket egyúttal nemesítettek is. A legjelentősebb uradalmak Új aradon, Orczyfalván, Székesúton stb. jöttek létre. Az újföldesurak között szerepelt a később politikai szerepet játszó Vukovics család, amely Berekszón vásárolt uradalmat, a Gorove család, amely Gátaljára telepedett, vagy a Mocsonyiak, akik Fényen jutottak birtokhoz. A Sima bankárcsalád a fibisi uradalom ura lett. Az új földesurak általában tőketöbblettel rendelkeztek, vagy beruházták jövedelmük nagy részét, hogy termelési színvonalukat a kor kívánalmaihoz igazítsák. Példaként idézhetjük a Gorove uradalom juhászatát, az Ambrózy uradalom ménesét, vagy a székesúti birtok gabonatermelését. Úgy látszik, hogy a modern gazdálkodási kívánalmak megkezdése (legelőelkülönítés, tagosítás stb.) nem járt más megyékkel hasonló nagymérvű megrázkódtatásokkal, főképp a bánáti urbárium adta pontosabb tulajdonviszonyok következtében. 3 Ibidem.