A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

a közösségek vezetői lettek. Makón is végig meghatározó marad majd a vezetésben az iparos elem. Nem igaz a korabeli leegyszerűsítő megközelítés, miszerint a felekezet pusztán a nép alsóbb osztályaiból csoportosult rajongó csapat.

28 Ennél a helyzet árnyaltabb. Az ügy kapcsán találkozunk a gyülekezet első nő tagjaival, akiknek a neveit ismerjük: Váradi Jánosné, Bíró Jánosné, Szabó Sámuelné, Juhász Józsefné és leánya Juhász Juliánná. Nem biztos, hogy mindahányan teljes jogú tagok voltak, lehet, hogy csak „barátok", fölvételre váró szimpatizánsok. A beidézés hatására ketten, épp a két szabó megígérte, hogy ezután látogatja a templomot, gyermekeiket járatják iskolába, és úrvacsorával élnek. A most először szereplő Lőkös József már ekkor a gyülekezet vezetője volt.

29 Haláláig, 1898-ig

30 a makói gyülekezet meghatározó alakja maradt. A vita megörökített szövegének tanúsága szerint a nők közül Szabó Sámuelné volt a legképzettebb. Szó szerint fönn maradt szavai fontosak, mert rajtuk keresztül képet kapunk a makói csoporton belüli nézetekről, és a helyi gyülekezet magtanulásra szánt katekétikai szövegeiről. Mindez akkor, midőn a magyarországi nazarénusok nyomtatott formában még nem adták ki tételeik összefoglalását. Szabóné a hozzá intézett kérdésekre tökéletes álláspontot adott elő. „Azért nem kereszteltetjük meg a kisdedeket, mert vagyon írva, aki hiszen és megkeresztelkedik üdvözül, hogy tehát valaki megkeresztelkedhessek szükséges képen először hinnie kell, hit nélkül megkeresztelkedni tehát bűn lévén mi a gyermeket csak akkor kereszteltetjük meg, ha az a maga hitiről vallást tud tenni." Keresztszülőt nem állítanak "mert minden embernek elég saját bűneiért számolni, és senki a más lelkéért felelőséget nem vállalhat.

31

" Kik a papjaik? „A mi Papunk az Úr"

32 — válaszolta. Csáváshoz hasonlóan nem beszélt többet a kelleténél. Arra a kérdésre már nem válaszolt, kik név szerint a papok, és ki imádkozik elől. Erre a lelkész saját szavaival megjegyzi „Tudva lévén azonban, hogy köztök mindenkinek szabad és lehet - a nőket sem véve ki — beszédeket tartani". Fontosak a tiszteletes nőkre vonatkozó szavai. A nők ilyen szereplése nem mondható általánosnak, bár Hódmezővásárhelyen volt rá példa.

33 Úgy tűnik, ez Makón elfogadott gyakorlatként szerepelt a kezdeti időkben. 28 A helyzet téves értékelése nehezíti a református egyháznak a nazarénus kihívásra adott válaszát. Nemcsak a makói gyülekezet nem látja kezdetben a helyzet komolyságát, de maga a Békés-bánáti Egyházmegye sem. Hajnal Ábel esperes a kánonszerű vizsgálatokról szóló évi jelentésében így írt: „Felekezetes hajlam, s szakadás egyh. megyénkben nem mutatkozik ugyan, de még mindig vannak Nazarénusok, kik tévelygéseikből kiábrándulni késlekednek." TtREL 1/29. h. 2. 29 SZŐLLŐSI 1871. 476. l. 30 OMBÓDI 2.1. 31 „Hogy a kisdedeket nem kell megkeresztelni, s Krisztus urunknak eme szavait: elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket atyának, fiúnak és szentléleknek nevében tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat, melyeket én parancsoltam nektek, úgy magyarázzák, hogy a tanítás után kell a keresztségnek következni, s minthogy a kisdedeket tanítani még nem lehet: megkeresztelni sem kell." SZŐLLŐSI 1870 15.1. 32 „A lelkipásztorok ellen az elfogultság és gúny legélesebb kifakadásaira vesznek szabadságot, ezeket merőben szükségtelennek tartják, s közöttök az Írásmagyarázat tisztét hol egyik, hol másik tejesíti." SZŐLLŐSI 1870.18. l. 33 KARDOS-SZIGETI 156.1.