A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára
Mindebből tehát az derült ki, hogy egy bizonyos Kautz Károlyhoz jutott ez az anyag, a szerzőtől, vagy valamelyik családtagjától, és onnan került Szolnokra az ottani közgyűjteménybe. Sajnos, Kautz Károlyról nem sikerült többet megtudni, ugyanis nem sokkal, a fenti anyag megkapása után Kaposvári Gyula meghalt. Figyelembe véve, hogy a kézirat szerzője Almai Gyula (1831-1914) halála és a szolnoki könyvtárba kerülés 1925-ös dátuma között mindössze 11 év telt el, túl sok ideig nem vándorolt a kézirat, ami a hasonló visszaemlékezések esetében sokszor több évtizeden át számos családtagon keresztülvezető viszontagságokkal tarkítva figyelhető meg. Az más kérdés, hogy 1925-től 1998-ig 73 esztendőnek kellett eltelni, hogy Szeged város múzeuma és ily módon egy, a témában igazán illetékes szegedi közgyűjtemény tudomására jusson ennek az értékes, városunk egy polgárának életére és ezen keresztül sok tekintetben Szeged város adott időszakának történetére vonatkozó fontos részletekhez hozzájusson. Mint jeleztük, az Aigner család a 19. század első felének Szeged jellegzetes, jól ismert patinás családja, akik nemcsak a gazdasági és közéletnek, de a közhivataloknak és a politikai életnek is meghatározó személyiségei az 1840-es évektől kezdve. A család a 18. században Elzász-Lotharingiából, illetve Ausztriából került Magyarországra. Először Pozsony megyébe, majd onnan került Szegedre a család itteni része. Több személy is ismert, akik a 19. század elején foglalkozásukat tekintve fűszerkereskedő, illetve különböző magas városi tisztségeket betöltő személyeket foglal magában. A legkiemelkedőbb és országosan ismert személyiség a nevét 1845-ben „Aigner"-ről „Rengey"-re változtató Ferdinánd, (1808-1858) aki ismert jogász, politikus, 1848-49-ben országgyűlési képviselő, városi tanácsnok, a forradalmi kormány megbízásából kormánybiztos, nemzetőr százados, stb. 2 Aigner-Rengey Ferdinánd testvére az az Aigner Imre Viktor Róbert (1801-1878), aki városi főjegyző és feleségével, Müller Annával együtt hat gyermeket mondhat magáénak. Közöttük a jelen publikáció tárgyát képező kézirat szerzőjét, Almai Gyulát is. Aigner Imre — testvéréhez hasonlóan — szintén megváltoztatja a nevét „Aigner"-ről „Rengey"-re, ily módon gondoljuk, hogy fia, Aigner-Rengey-Almai Gyula szintén először ezekre a nevekre hallgatott. Azt már a kéziratból tudjuk meg a 66. oldalon szereplő jegyzetből: „Nevemet Aigner-ről Almai-ra felsőbbi engedéllyel 1. aranyinak természetben teljesített lefizetése mellett — 1861 évben változtattam — lásd ez évről a szegedi levéltárba 4198/681. közgyűlési jkönyvi sz., alatt." Fölmerülhet még a kérdés, hogy Almai Gyula 1861-ben miért Aigner névről változtatta nevét „Almai"-ra. Az összes eddigi, az Aigner családra és tagjaira vonatkozó adatunkat Habermann Gusztáv adattárából merítettük, aki Aigner Imre címszavában azt írja, hogy a jelzett személy testvéréhez hasonlóan Aigner családi nevét Rengey-re módosította, de az 1849-es szabadságharc utáni időszakban ezeket a névváltoztatásokat hatálytalanították. Ez lehet az oka, hogy 1861-ben a fia még mindig az Aigner Gyula nevet használja. Arra viszont nem tudunk választ 2 E jeles személyiségről, Rengey Ferdinándról rövid időn belül a szegedi múzeum kiadásában egy igen terjedelmes monográfia fog megjelenni, amely a néhány éve elhunyt Habermann Gusztáv szegedi történész kutató munkája. E mü kiadása révén Szeged városa régi adósságát törlesztve egyúttal jelentős adalékokat közölhet a tudományos és szélesebb olvasóközönséggel a Rengey családra a 19. század első felének és közepének eseményeire vonatkozóan és természetesen az Aigner-Rengey családra vonatkozóan is.
