A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

adni, hogy az egész család által egységesen használt Aigner, illetve Rengey név neki miért nem felelt meg, és miért volt szükség az ettől jelentősen eltérő és eléggé jellegtelen Almai név választására.

3 Aigner Gyuláról az említett adattárból azt tudjuk, hogy Aigner Imre és Szunertits Vilma fia 1831. április 24-én született Szegeden és itt végezte iskoláit, amelyek közül kiemelkedik a középiskola, amelyet a piaristák, (azaz „kegyesrendiek") iskolájában végzett. 1848-49-ben honvéd lesz és végigharcolja a szabadságharcot. Ezt követően több évbe telik, amíg sorsa rendeződik, amint ezt alább részletezzük, és 1853-tól kerül Szegedre. Az adattárral ellentétben azonban nem 1855-ben, hanem már 1853-ban visszatér Hódmezővásárhelyről Szegedre és attól kezdve „különbféle hivatalos állásokban, s utóbb mint főszámvevő szolgáltam 1878 év martius végéig. ..." Ekkor nyugdíjba ment és ismét az adattárra hivatkozva a Szegedi Ármentesítő Társulat hivatalnokaként tevékenykedett. 1870. május 22-én nősült. Felesége Balogh Rozália, akitől nyolc gyermeke származott. 1914. január 20-án hunyt el.

4 Almai Gyula jelentősebb közéleti vagy politikai tevékenységéről nem tudunk. Családja egyéb tagjaitól eltérően a közéletben nem szerepel. Nyüvánvalóan ez azt jelenti, hogy távol tartotta magát a politikától. Alább közlendő visszaemlékezései alapján elég nehéz ezt megérteni és a jeles család tagjainak ismeretében még inkább. Nem ismert különösebb írásmű sem tőle. Ilyen értelemben ezen kézirat „föltalálása", ületve mint tekintélyes terjedelmű visszaemlékezés előkerülése mindenképpen az újdonság erejével hat. Ily módon személyében ismét egy olyan szegedi polgárral találkozunk, akinek élete, tevékenysége, nem a hivatásszerű írásművek készítése, bár kétségtelen, hogy városi hivatalnokként alapvetően mindennapi munkájának része volt az írásbeli tevékenység. Azonban ez a hivatali, sőt a foglalkozás jellegéből következő számszaki tevékenység távol állt a narratív elbeszélő műfajtól, de még a különböző történeti jellegű műfajoktól is. Ismét fölmerül a kérdés — és ez a szó szerint közölt anyagból látható — hogy egy jó íráskészséggel, határozott stílusérzékkel rendelkező személy korábban miért nem fogott tollat. Kérdés továbbá, hogy miért éppen ekkor határozza el magát, hogy egy viszonylag terjedelmesebb narratív munkát készítsen el. Mivel a kéziratból tudjuk, hogy ez 1901 nyarán keletkezett, tehát az általa leírt események után több mint 50 esztendővel, még inkább adódik a kérdés, hogy miért nem készítette ezt hamarabb, miért pont ekkor, és ekkor mi késztette erre? Ismét fölmerül a 19. századi magyarországi közélet és írásbeliség, ezen belül a városi polgárság íráskészségére, írástudására vonatkozó kérdés, amely a szakirodalomban már számos tanulmányt, monográfiát látott. E sorok szerzője is többször vizsgálta a szegedi polgárok ez irányú tevékenységét és az 1848-49-es szabadságharcra vonatkozó konkrét történeti 3 HABERMANN Gusztáv: Személyi Adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, 1992. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. (A dolog azért is érthetetlen, mert a XLX-XX. században, egészen napjainkig, a család számos leszármazottja a különböző ágból származva használja mind az Aigner, mind a Rengey nevet.) 4 HABERMANN Gusztáv Adattár. Az idézett rész pedig a visszaemlékezésének 66. oldaláról származik.