A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

zarénusokról, most már kénytelen volt. Ezért az egyház Bárányi Antalhoz, a felekezet vezetőjéhez fordult, s kérte, küldje meg az 1896-ban kilépettek névsorát. Bárányi a kérést teljesítve a református vallásúak jegyzékét, mely tartalmazta a vegyes házasságban élőket is, 1902. április 2-án eljuttatta a presbitériumhoz. 165 Az egyházi testület döntései nem teljesen voltak legitimek. A városi tanács az adóval kapcsolatban intette a presbitériumot, hogy törölje határozatából „a felekezeten kívüli nazarénusok állami adójuk utáni megadóztatására" vonatkozó kitételét, mert az nem egyezik meg a törvényekkel, ugyanakkor jogosnak ismerte el a felekezeten kívüli szülők gyermekei után kivetett iskolafenntartási költség fizetését. 1903. január 9-én a presbitérium a határozatot tudomásul vette.

166 Ezzel lezárult az egyházi adó kérdésében több évtizeden át húzódó vita. Volt azért megszorítás is. A nazarénus felekezethez való viszonyról a csanádi püspök is nyilatkozott. Az egyházmegye névtáraiban (sematizmus) bevezettek egy önálló rovatot a felekezet számára. Többnyire a nem bevett vallásokhoz tartozókat „alii", mások megjelöléssel illették. Ahol azonban egyértelmű volt a tömeges jelenlétük, ott „naz." rovatot is beillesztettek. Dessewffy Sándor püspök ezen túl elrendelte, hogy „olyan nazarénus szülők újszülött gyermekei, kik ezelőtt a kath. vallást ismerték el, de még jogérvényesen nem lettek felekezet nélkülivé deklarálva, a szülők beleegyezése nélkül nem keresztelhetők meg," ha azonban később a gyermekek akarják felvenni a keresztségét, a szülők beleegyezése nélkül is megkeresztelendők. „olyan újszülött gyermek, kinek édesanyja a nazarénus hitvallást vallja, az esetre is megkeresztelendő az anya tiltakozása dacára, ha az apa ezt akarja. Egy olyan nazarénus gyermeknek kath. pap által való temetése, kinek szülői azelőtt katholikusok voltak, semmi esetre sem teljesíthető."

167 A makói gyülekezet számára az 1890-es évek végén és a századfordulón vált nehézzé a katonaság kérdése. Általában ez volt az az elfogadhatatlan hittétel az állam részére, mely megakadályozta, hogy a nazarénusok a bevett felekezetek közé kerüljenek. 1869 és 1875 között az állam engedékenyebb magatartást követett. Lehetővé tette a fegyver nélküli szolgálatot. A kedvezményt 1875-ben azonban megvonta a minisztérium. Egyértelműen fegyveres katonáskodást követelt. Bár a boszniai harcok (1878) bevonultatásai Makót is érintették, nem tudunk róla, hogy ezekben az években makói nazarénusok megtorlást szenvedtek volna. Közben a városi tanács, hogy eleget tudjon tenni a szigorodó adatszolgáltatásnak, katonakötelesek pontos számontartása végett elrendelte, fűzzék össze a nazarénusok anyakönyvi lapjait, s a bejegyzéseknél különösen ügyeljenek az adatok pontosságára

168 Az első üldöztetésre vonatkozó adat 1890-ből maradt, amikor egy barát „fogságban lévők részére" 5 Ft-ot adományozott. A helyzet ezután vált nehézzé. A fegyveres szolgálat és az eskü megtagadása miatt „börtönben levők részére" megszaporodtak az adakozások. 165 Mb. Ref. It. 43/1902. A jegyzék csak 137 nevet tartalmaz. 166 Egyháztanács ülési jegyzőkönyvek 1902-1906. 7/1903. Mú. Ref. It. 167 Maros 1904. december 29. 168 Közgyűlési jegyzőkönyv 1889-re. 233/1889. CsMLT MFLT