A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

A kellemetlenség szaporodása kapcsán a makói anyakönyvbe 1894-ben bemásoltak egy formulát az eskü helyettesítésére. Az 1868-ban hozott LIV. törvénycikk 242 §-ára hivatkozva áhították, az eskütétellel egyenrangú „az ünnepélyes bizonylás, " melynek végéről az „Isten engem úgy segéljen" szavak elhagyhatók. A szöveg a következő: Én... Ünnepélyes bizonyságot teszek, hogy a kérdéses váltót alá nem írtam." A tanúk esetében pedig a következők lennének mondhatók: „Én... Ünnepélyes Bizonyságot teszek arról minden körülményre nézve mi iránt meg kérdetem leg job tudomásom és lelkiismeretem szerint a tiszta és tellyes valóságot vallotam és sémit azokból melyek a kérdésre tartoznak és amelyekről tudomásom van el nem halgatam." A katonaság esetében is hasonlóval próbálkoztak, de sikertelenül. A fegyverviselés körül kialakult helyzetet a Maros így jellemezte: „Nazarénusok a hadseregben Az alföldi újhitű vallás követői a nazarénusok egyre jobban szaporodnak. Meglett családos emberek állnak közébük, és erős hittel hiszik és vallják az új vallás elveit. Ezek között az egyik legfontosabb, hogy fegyvert fogni nem szabad, mert hogy a szent könyv is azt mondja, hogy aki kardal öl, kard által hal meg. A hadseregnek már másfél évtized óta baja van a nazarénusokkal, akik szívesebben mennek 5-6 évi börtönbe, mintsem, hogy egy újjal is megérintsék a fegyvert. Szegeden most ismét újabb 10 csatlakozik hozzájuk, akik a most befejeződött őszi gyakorlatok alkalmával vonakodtak fegyvert fogni. A legszomorúbb a dologban, hogy mindannyian tartalékos katonák, olyanok, akik már kiszolgálták fegyverrel azt a 3 esztendőket, és akkor semmi kifogásuk sem volt a szolgálat ellen. De azóta áttértek a nazarénus hitre. Hiába festik le előttük a nyomort, amibe feleségeik, kisgyermekeik kerülnek, a rezervisták állhatatosak maradnak. A hitünk nem engedi — mondják. A szerencsétlenek fölött, akik ez által törvények szerint igen szigorúan büntetendő fegyelemsértés bűnébe esnek, s akiknek egy része makói, a szegedi honvéd hadbíróság fog a napokban ítélkezni a szerencsétlenek fölött."

169 A makói gyülekezet egyik fő munkálója volt a megoldás keresésének. 1897. szeptember 8-án Hódmezővásárhelyen országos gyűlést, ún. atyafiságos tanácskozást tartottak. Ezután Makón fogalmazták meg az egész felekezet a honvédelmi minisztérium számára a felekezet kéréseit. A beadvány hat aláírója között találjuk Bárányi Antalt és Zeitler Rudolfot.

170 A dokumentum 1898. január 5-én érkezett meg a minisztériumba. Ebben azt kérték, hogy azokat a társaikat, akik „ lelkiismereti meggyőződésből nem teljesített esküvés és fegyveres szolgálat miatt börtönbüntetést szenvednek, kegyelem útján a nekik még hátralevő fogság (börtön) büntetésüket elengedni és úgy ezeket, valamint ezen túl katonai szolgálattételre hívandó hitsorosainkat is(...) oly szolgálattételre beosztani kegyeskedjék, hogy lelkiismeretük és hitbeli meggyőződésük érintése nélkül (...) szolgálhassanak." Ezen kívül még kérték, hogy ne kellejen nekik számukra lelkiismereti problémát jelentő egyházi szertartásokon részt venniük. Cserébe mint pl. egészségügyi katonák áldozatkész, becsületes fegyver nélküli szolgálatot ígértek.

171 169 Maros 1896. szeptember 20. 170 KARDOS-SZIGETI 255-256.1. OMBÓDI 4.1. 171 SZIGETI 112.1.