A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

mert majd midőn a Zeitler féle malom, sőt gőzmalom sikeresen működik, Zeitler mindig hűségesen támogatta a gyülekezetet. A nazarénus fölfogás nem látott semmi kivetni valót a munkából származó tisztességes haszonban. Lényegében ez nyilvánult meg e vállalkozás támogatásában is. A közösségnek ekkor már voltak kisebb-nagyobb birtokai. A nazarénusok irányában türelmesebb években (1869-1875) a felekezet a maga nevére vette ingatlanjait: a temetőt, a gyülekezeti házat és néhány kisebb földterületet. Ez összesen 1 hold és 19 négyszögöl. Ebből 113 négyszögöl volt az imaház és 684 a temető. A többi Soványban, Gerizdesen, Kenderföldön lévő birtok nem volt nagy, mindössze 728 négyszögöl. Ezekből („paszúrért", szénáért, heréért, meggyért), valamint a temető szabad részeinek árendába adásából jövedelem származott. Az összes bevétel 1875-ben nem is annyira kevés: 1029 Ft 66 kr. A kiadás 650 Ft 18 kr, tehát még elegendő tartalék is képződött 379 Ft 48 kr.

83 Figyelemre méltó, hogy a birtokívet 1874-ben a „Makó Nazarénus hívő gyülekezet" nevére (!) áhították ki.

84 Az 1860-as évek vége az országos helyzethez hasonlóan más téren is enyhülést hozott a makói gyülekezet számára. Különösen sokat segítettek az általános érvényű rendelkezések. Ezek báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszternek köszönhetők. Ezzel összefüggésben a konszolidálódásnak és az intézményesülésnek a jelei mutatkoztak a gyülekezet életében. A hatóságok számára az anyakönyvek vezetésének megoldatlansága jelentette az igazi gondot. Sorozáshoz névsor, a népesség nyilvántartásával kapcsolatos kérdésekhez, jogi ügyekhez stb. hiteles adatokat csak az egyházak által vezetett anyakönyvekből lehetett nyerni. A megkereszteltek közé a meg nem keresztelt nazarénus gyermekek bevezetése egyik felekezet számára sem volt elfogadható. Nem is szólva a már tiszta nazarénus családból származó gyermekekről, akik, mivel szüleik az állami törvények által el nem fogadott módon kötöttek házasságot, még törvénytelennek is számítottak. Egyértelművé vált, ha továbbra sem intézkednek, meg lesz a lehetősége annak, hogy a hivatalos nyüvántartásokból egy csoport teljesen kimarad. A zavaros viszonyokat jól jellemzi a Makó szomszédságában lévő, Csanád vármegyei battonyai főszolgabíróságnak 1869. június 15-én Makóra, az alispánhoz intézett levele. Az ott született gyermekek keresztelését a szülők nem engedték, a lelkészek viszont a megkereszteletlen gyermekeket az anyakönyvbe be nem vezették. A főszolgabíró utasítást kért, „vallyon kénszerittsem-é az illetőket gyermekeik megkeresztelésére, a világi hatóság részéről minő álláspontot foglaljak el a renitensek irányában, s minő elvek szerint járjak el hason esetekben. ^

85 Csanád megye 1869. július 5-én erre az esetre hivatkozva a vallás- és közoktatási minisztériumhoz folyamodott útmutatást kérve. A megye az országban e tekintetben a „legszabadabban" gondolkodók közé tartozott. Míg Makó város a felekezettel szemben jobban hajlott a keményebb föllépésre, addig a megye egészen 83 Az adatok a makói nazarénus gyülekezet iratárában található pénztárkönyvből valók. M. Naz. It. 84 Az irat ma is megvan. M. Naz. It. OMBÓDI 5.1. 85 CSMLT Alisp. 3565/1895