A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

sadalomhoz való, eleddig szokatlan és új viszonyulásuk mutatja, mennyire képmutatónak érezték az egyházi és polgári világot maguk körül. A gyökereket keresve egy bibliai, talán az első keresztényekre jellemző álom, valójában soha nem létezett idea lebegett a szemük ellőtt. A makói nazarénus felekezet a temetésekről és a keresztelésekről vallott nézeteinek lényegét a korábbi események kapcsán már megismerhettük. A történések mutatják, hogy ezeket a makói gyülekezet komolyan vette. A lelkészi hivatalban folyt párbeszédek kapcsán némi bepillantást nyertünk az „oktatásukban" elsajátítandó ismeretanyagról, a „vitatkozási", érvelési módjukról. Hogy hogyan lehetett valaki a gyülekezet tagja, a tagok között müyen fokozatok léteztek, milyen volt az istentiszteletük , a házasságkötés, arról a függelékben közölt levelek tanúskodnak. Most csak azokat a vonásokat érintjük, melyek egyértelműen Makóhoz (is) kapcsolhatók. Legfőbb forrásaink Szőllősi Antal tiszteletes művei, levelei és a presbitériumi jegyzőkönyvek. Mivel „ellenérdekeltek", ez rányomta bélyegét beszámolóikra. A nazarénusok élete a nem beavatottak, a külvilág számára misztikusnak, sejtelmesnek tűnt, s még a velük egy városban élőknek sem volt pontos tudásuk az ügyeikről. Helyben a legélesebb kritikát a lelkészekkel szemben fogalmazták meg. A „lelkészi kar ellen — olvashatjuk róluk- a legmetszőbb gúny és kifakadás sértő fegyvereit használják s ellenök a palástdíjakkal lázítanak. Megverik gyalázó szavakkal és aljas rágalmakkal a pásztort hogy elszéleszthessék a nyájnak juhait." Az ekkor már megjelenő nazarénus röpiratok érvrendszerét átvéve a lelkészeket, papokat a társadalom heréinek, a szent dolgok kufárainak nevezték, kik a szent szertartásokat csak pénzért végzik. „A hit és kegyelem eszközeivel kapzsi vásárt űznek. Gyűlöletes színben tüntetik fel az egyház felsőbbségileg megállapított palástdíjakat hogy meggyűlöltessék ezeknek élvezőit."

72 Makón ez volt az a központi kérdés, mely széles rétegekben hathatott. A tanításaikkal foglakozó tudósítások ezt mindig külön kiemelik, míg a többi tantételeiket pusztán csak fölsorolják: „e felekezet felette igen fanatizálva van, az általa pengetett s a tömeg nagy része előtt nem kis kelendőségnek örvendő (mindennemű adó, honvédelmi kötelezettség, eskü stb. megtagadását hirdető) eszmék mások fanatizálására is fölötte alkalmasok"

73 A palástdíjak körül valóban nem volt minden rendben. Erre utal Kristó István egyháztag beadványa, mely egyenesen a lelkészeket okolja a nazarénusok gyors terjedéséért. Az ügyet 1870 május 8-án tárgyalt a presbitérium. E szerint „a Nazarénusok szaporodásának okai az egyházi Elöljárók és lelkészek mert a lelkészek csak két nap teszik meg az esketést a rendes fizetés mellett, egyébkor pedig emelt díjért, továbbá a temetéseknél is több díjért vétetik a házi mint a templomban teljesített lelkészi szolgálattételért." Kéri Kristó, hogy ezt a visszatetsző eljárást szüntessék meg.

74 Magukat ekkor még nem nazarénusoknak, hanem hívőknek nevezték. Ezt az elnevezésüket még ma is őrzi a köztudat. Közösségüket pedig „Krisztusban hívő gyülekezetnek " hívták. 71 Palásdíj, a különböző egyházi szolgálatok fejében fizetendő pénzösszeg. 72 TtREL I. 29. i. 115 73 Uo. 74 Egyházgyűlési Jegyzőkönyv 1869. évtől 1877. június havig. 184/1870. Mú. Ref. It.