A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

Temetőrészlet ahonnan a család a tanyára kikerült. Régen a pap nem ment ki a tanyára, csak a városrészi temetőben jelent meg, és tartotta meg a gyászszertartást " Mivel Tápé is jelentős tanyavilággal rendelkezett, a szegedi szokásokhoz hasonló volt a halott beszállítása is, de nem Szegedre, hanem a falubeli temetőbe, lévén, hogy a Tápairéten temető nem volt. (Itt nem számítjuk, hogy akár a Sírhegyben, Lebőn, akár a Malajdokon, vagy más régi részen 1138 — a falu Thapey = Tápé nevének első említése — előtt volt-e a Tápairéten temető, vagy sem). Bálint Sándor A szögedi nemzetben is ír

48 a szegedi és a Szeged táji népek temetkezési szokásairól, amelyekben megtaláljuk elég gyakran a tápai szokáshagyományokat is. Tulajdonképpen Bálint Sándor, illetve Lele József és Waldmann József idevonatkozó gyűjtései tökéletesen kiegészítik egymást, így jelen munkánkban forrásértékű munkáikra hagyatkozunk és hivatkozunk. Itt jegyezzük meg, hogy a keresztúti stációkat 1994-ben bontották el, mivel többnek az építménye megdőlt, egy-két kerámia is összetörött. Az épeket plébánián őrzik.