A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

A NAGY KÖZTEMETŐ 1962-ben határozta el a helyi községi tanács, hogy a Rév (akkor Tolbuchin) utcai egyházi temetőt a temetésektől lezárja. A megszüntetés gondolatával azonos időben a község vezetése a falutól 500 méterre lévő Asványhát dűlő egy részére jelölte ki az új, most már Köztemetőt. Abban az esztendőben — bár a szegedi szalámigyárban dolgoztam — nyáron a tápéi község házán szerződött tüzőrséget vállaltam. Mivel minden másnap kellett őrködnöm a templom tornyában, a közbeeső napokon az új temetőben foglalkoztattak. Mindenek előtt szegedi katonákkal együtt leástuk a három holdnyi terület határaira azokat a betonoszlopokat, amelyekre három szál vezérdrótot, majd másfél méter magas drótsövényt feszítettünk ki. Ugyanakkor a Mahart tápéi hajójavító üzemében elkészítették a kis- és nagykaput. A területen először is ástunk egy négy és fél méter mély kutat. Ezt a munkát egy maroslelei idős kútásó mester készítette el. A kútásó nevére már nem emlékszem. Rajtam kívül segédmunkásai voltak Miklós Makk István, Miklós Buruckai Szilveszter képesített kőműves, és Riszteszkú Antal. A kút béleléséhez szükséges téglát Török Szikra Antal szállította, az akkor még prosperáló tápéi Sulyok József téglaégető kemencéjéből. A tápairéten lévő Olvasókör általunk elbontott anyagát, illetve a szintén általunk elbontott egykori, de már nem működő Közvágóhíd anyaga szolgált arra, hogy az új ravatalozó megépüljön. A ravatalozó pontos mása lett a nemsokára lezárásra kerülő temetőben lévőnek (Rév utca), annyi változással, hogy termei egy-egy méterrel hosszabbak lettek. A köztemető tehát 1965-ben nyüt meg, amelybe Molnár Vésős Pálné Bodó Erzsébetet temették legelőször. A temetés rendje úgy alakult, hogy a halottak az egyik sorban fejjel kelet felé, míg a másik sorban nyugvók lábbal vannak kelet felé. Húsz-huszonkét sír után vannak aszfaltos utak, a páros sírsorok között pedig gondozott füves járók. A temető északi oldalában kb 1 holdon akácfákat ültettek később, amelyek a község tulajdonai. A ravatalozó előtt rózsavirágokkal beültetett rész van, a kapuval szemben pedig két fasor káli, amihez hasonlókat ültettek később a többi aszfaltos út mellé. Amíg a Rév utcai temetőben mindössze öt betonnal borított sír volt, addig a köztemetőben szinte nem látni földhantos sírt. Vannak beton oldalú és nyitott tetejű, félig földbe süllyesztett, sőt az utóbbi években teljesen a föld alá süllyesztett kriptasírok is. Annak ellenére, hogy a köztemetőben meglehetősen magas a talajvíz. A köztemetőben 1969-ben emeltek úrnafalat, olyan kis urnahelyekkel, amelyhez hasonlókat rendelésre már régebb óta gyártott a szegedi házgyár, a szegedi temetők számára. Tápén Varga Sándor kerékpárműszerész hamvait helyezték el legelőször ide, 1970-ben. Azóta ha lassan is, de szaporodnak a hamvasztva eltemetett tápaiak. Amikor a köztemetőben temettek, 1993-ig vagy a templom harangjai szóltak, vagy az egyházi temetőben lévő kápolnaharang. Ez attól függött, hogy a temetkező család melyiket kérte. Ha a templomi három harang szólt, 1993-ban 300 forintot kellett fizetni. Ha a kápolnaharang, akkor hetven forintot. A templomi harangozást akkor már elektromos vezérléssel irányították, így az egyház pénztárát ülette meg a teljes összeg. Ha viszont a temetőkápolna kisharangja szólt, akkor