A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

gas volt a talajvíz, a sírt a temetés előtti órákban ásták meg, s megesett, hogy másfél méternél meg kellett állni, s mielőbb beleeresztették a már amúgy is vízen lebegő koporsót. Ilyenkor ketten is ráálltak, miközben szaporán hányták rá a földet. Az 1965-ben lezárt (Rév utcai) temető Szeged felőli kerítésén kívül, a keleti saroknál kerítettek le az 1910-es években egy száz négyzetméteres területet, ahova a helyi zsidó családok temetkeztek. Drótkerítése és díszes kovácsoltvas kapuja volt. Ma egy-két sírkövet lehet látni a közeli utcasarkon, mint kerékvető kő, igaz, vigyáznak rájuk. A tápaiak temetkezési szokásairól a Tápé falumonográfiában Lele József (e sorok írójának nagybátyja) és Waldmann József írt

10 tanulmányt, amely kellő részletességgel mutatja be a tápaiak szokásairól, és a temetkezéshez kapcsolódó hiedelemvilágról. „A tápaiak hite" című kötetemben

11 magam is szólok a helyi temetőkről, de a temetkezés szokásairól nem. Ugyanabban a kötetben, egy másik fejezetben

12 is írok a temetőről, de itt már csak a mai Rév utcairól, vagyis az Öregtemetőről. Érdekes, hogy a tápéi História Domus csak kevés adattal szolgál a temetőkről, aminek okát nem tudhatom. Ami mégis följegyeztetett, az hasznos, s ami meglepő: máig élnek a mai idősek emlékezetében. Ez nyüván azt bizonyítja, hogy a temető, a halál mindég erősen foglalkoztatta a tápaiakat is. Fölfigyelt erre Bálint Sándor is, aki a „Szögedi nemzet" vonatkozó fejezetében

13 sok adatot közöl tápaiakról is. A RÉV UTCAI ÖREGTEMETŐ Temetkezési szokások 1773-ban még temettek a Régitemetőben, amikor az akkor újnak számító (jelenleg Rév utcai) temetőben megkezdték a sírhelyek osztását, arra vonatkozó adatunk nincsen, hogy végérvényesen mikor zárták le a Régitemetőt, s lett egyetlen temetkezési helye Tápénak a (mai nyelvhasználatban) Öreg temető. Annyi bizonyos, hogy 1773-ban a váci püspök (mert hogy Tápé egyházközség odatartozott) engedélyt adott egy, a temetőben felállítandó fakereszt elkészítésére, amelyet a helyi plébános szentelt föl.

14 Jantsik plébánossal együtt vett részt a jelentős eseményen a helyi esküdtség, az egyházközség tagjai, a püspöki helynök, és természetesen a falu népe. Ez az esemény még a Régitemetőben volt. Negyed századdal későbbről, 1798-ból híreli a História Domus,

15 „Csányi János főesperes megáldotta az új temetőt. Pár nappal a temető megáldását és fölszentelését követően, első halottként temették el ugyanott Kajtár Rónát." 10 LELE JózsefWALDMANN József, 1971. 618-624. 11 LELE József, ifj. 1998. 213-226. 12 LELE József, ifj. 1998. 59-88. 13 BÁLINT Sándor, 1980. 187-209. 14 História Domus, 10. 15 História Domus, 20.