A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

TÁPÉ TEMETŐI IFJ. LELE JÓZSEF „Halni születtünk" — mondotta egyszer egy idős tápai asszony. Nem volt kese­redett, mégis ez a mondat buggyant ki belőle. Talán a tudatos beletörődés volt ez, miszerint: „Aki mögszületik, annak mög is köll halni égyször". Tápén 1965-ben nyitottak új temetőt. A sokadikat. Az első valószínűleg az 1240 körül megépült temetői körkápolna (a mai templom 13. századból való góti­kus szentély része) körül lehetett. Szegeden a temetőt cinterem névvel illették. „Cinterem — írja Bálint Sándor 1 — cinteröm fn. 1. keresztény temető. 1728: Az cinterömbűl is az holtak csontjait föl­szedték, és írat csináltak belüle. ... A szó ebben a jelentésében már rég kihalt. 2. A szegedi zsidótemető szertartásháza. ... Hónap temetik a cínterembű az öreg Svarcot". A cinterem nevet kisgyermek korom legidősebbjeitől sem hallottam Tápén. A temetkezés helyét mindég temető néven emlegették. A Szegedi Szótárban olvasha­tó 2 : Temető fn. „A halottak nyugvóhelye", ... Juhász Gyula: Szegedi őskertek, Ho­mokóra 1928. évfolyam. Tápé határában, és a Tápairéten több sírt, temetőt is föltártak. Mivel a falu (Thapay) első említése (1138) előtti időkben a terület halászó, pákászó, madará­szó, később legelő „rét" volt, sem állandó lakhely, sem más, az egy helyben meg­maradás jele nem fedezhető föl itt. A jelenlegi falu határában Trogmayer Ottó tárta fel az úgynevezett Széntégla­égető helyén talált bronzkori temetőt. 3 Az egyetemes régészeti kultúra részeként föltárt temetkezési hely koránt sem tekinthető tápainak, hiszen a falu lényegesen később keletkezett. Az talán lehetséges, hogy a bronzkori sírokból föltárt szemé­lyek későbbi unokáiból népesedett be a mai, a Tiszához közelebb húzódó település. Trogmayer Ottó a Tápé falumonográfiában írja 4 , hogy „Korábbi időszak soros temetőivel szemben sírcsoportokat tudunk megfigyelni" — és itt utal a bronzkori t te­metőre. Ugyanő írja még 5 . „A temetkezési szokások között figyelemre méltó az a je­lenség, hogy a halottakat sok esetben gyékénybe csavarva temették el A gyékényma­radványok az ásatás során jól felismerhetők." 1 BÁLINT Sándor, 1957. I. 218. 2 BÁLINT Sándor, 1957. II. 564. 3 TROGMAYER Ottó, 1975. 4 TROGMAYER Ottó, 1971. 39. 5 TROGMAYER Ottó, 1971. 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom