A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

ni, — azonban mégis megindítván hadtestét Görgey táborával Komárom alatt egyesültünk, itt a Dunán átkelve — Tata, Csákvár és egyébb községek érintésével Martonvásárnál ismét át a Dunán 849 martius hó elején már Szolnok alatt voltunk; a Szolnokot akkor megszálva tartotta osztrákokat innen kiűzve a Jászságon keresztül az osztrákok után Váczfelé meneteltünk, itt magunkkal szemben Vindischgrécz osztrák herczeg fő hadvezér seregét találtuk s következő nap 849 april 10 én ezzel oly veszett harcz kezdődött, hogy több órai folytonos ágyúzás közben többször — úgy a gyalogság mint a lovasság részéről megkísért rohamok daczára állásaikból egyik fél sem engedett; részünkről az erőszak leghevesebben a pesti útra terülve volt osztrák sereg ezen részére volt irányítva Görgey terve szerént abból a czélzatból, hogy azt a pesti útnak végleg hatalmába kerítésében megakadályozza s jóformán csak egy pillanat műve volt, hogy Görgey Arthur a honvéd hadsereg fővezére majdnem az összes ágyúinak e részre tett irányításával oly erős tüzet szórt az osztrákokra, hogy ezek Vácz utczáin keresztül vonulni kénytelenek voltak, halottaik és sebesülteiket is visszahagyva, melyek között Göcz nevű osztrák tábornok is hevert, egy puska golyó által halálosan találva. Életemben annyi döglött lovat sohasem láttam mint e területen, ember hulla ezek közt azonban aránylag sokkal kevesebb volt. Az osztrák hadseregnek Váczon keresztül történt vonulása közben folyt utcza harcz után Windischgrécz — Görgey seregével az összeütközést — ki őtet hadseregével Nyitra felé üldözte — gondosan kerülte. E közben Görgey seregétől elvált hadtestünk Verőczéről Váczra visszarendeltetett a pesti út fedezése czéljából; itt hosszasan időzve, április vége felé Nagymarosnál gőzhajó sleppeken a Dunán át Esztergomba menetelt hadtestünk, hol szintén több napokon át időzve, Görgey rendeletére május 2 án, Kmet József volt osztrák tiszt — a forradalom után Török országba menekülve ott Oszmán néven basa lett, — honvéd ezredes vezénylete alatt — mert Guyon ekkor már bennünket, de hazánkat is elhagyta — Vörös várra meneteltünk, itt Görgey hadtestünk előtt szóval adta tudtunkra, hogy Budavár ostromára megyünk s hogy minden egyes honvéd — zászlójának dicsőséget szerezni igyekezzék s az esetben ha Henczi osztrák tábornok a várat fel nem adná s mi több Pestet bombáztatná, vagy csak a lánczhidat megrongáltná is, — a vár kifosztását sem tartaná megtorlandó cselekménynek. Vörösvárról különböző irányokban a vár körülvételére megindult a hadsereg, hadtestünk Május 4 én déltájban érkezett meg ó-Budára, a különben németajkú lakosság kivétel nélkül utcza ajtaikba állva, kancsókból kínálgatták honvédeinknek a budai vöröset, de nem is akadt egy sem, ki azt el nem fogadta volna; — nem értük el még a Császárfördőt, — melly a vártól még jó távolra van — a várból már ágyúlövésekkel fogadtak s ettőlfogva már csak a falakhoz zárt sorokban folytathattuk utunkat a vártól nem távol párhuzamosan vonuló úgynevezett Landstrasse utczába, hol egy igen hosszú és magas kőkerítés mellett állapodtunk meg nagyrészben várakozván a további parancsra, s másnap mivel a várból — annak feladását megtagadó válasz érkezett — minden vonalon megkezdetett a vár elleni tüzelés, de természetesen eredménytelenül; a mi hadtestünk gyermek ágyúsai sem akartak elmaradni a többiektől, a kőfalba volt egy deszka kapu felnyitása után egy hat fontos ágyúval a kapu résen át párszor a várba lőttek s midőn a harmadik lövésnek irányzott ágyúsunkat a várból lőtt golyó oly szerencsétlenül talál-