A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

LENGYEL András: Bencsik Béla szegedi habilitációja

Iában individualista és antiindividuális ta kultúrákat különböztet meg és tanulságosan állítja össze azokat a jellemző vonásokat, amelyek mind az egyik, mind a másik kultúrát jellemezte világ-szemléletében, politikai és gazdasági rendben, erkölcsben, művészetben, tudományban és filozófiában. A szerző széleskörű ismeretekről tesz tanúságot és az a benyomásunk, hogy ezt a munkáját sokkal nagyobb kedvvel és elmélyedéssel írta, mint a logikai értekezéseit. Viszont el kell ismerni, hogy kultur-filozófiája nem sok eredetiséget tartalmaz, míg logikai tanulmányai tévedéseikben is elismerésre méltó filozófiai elméről tesznek tanúbizonyságot." Ez az elzárkózás Bognár Cecil jelentésében, márcsak a megfogalmazás rövidsége következtében is, még nyilvánvalóbb: „Kultúrfilozófiai munkájában [Bencsik] több érdekes és manapság eléggé aktuális kérdést tárgyal. Míg előbbi dolgozataiban több az eredetiség, ebben szemmelláthatólag a mai divatos áramlatok hatása alatt áll." Föltűnő azonban, hogy sem Bognár, sem a részletezőbb érvelésű Halasy-Nagy nem nevezi nevén Bencsik „kultúrfilozófiájának" irányát s óvakodik a politikai minősítéstől. Mi motiválta a két professzor óvatosságát, nehéz eldönteni. Álláspontjuk kialakításában valószínűleg egyaránt szerepet kapott Bencsik korábbi műveinek őszinte akceptálása, s az „aktuálpolitikától" való „professzoros" tartózkodás hagyománya. Esetleg, s ez sem teljesen kizárható, a politikai konfrontációtól való személyes félelem is föltételezhető. Bencsik Béla filozófiai munkásságának megítélésében azonban, nem indokolatlanul, a hangsúlyokat máshová helyezték. Bencsik munkásságának értékei logikai és ismeretelméleti dolgozataiban keresendők, vallották egyöntetűen. S Bencsiknek e tárgykörökben született művei, ma is így látjuk, valóban értékesek. Joggal írhatta tehát róla Halasy-Nagy József, hogy — művei tanúsága szerint — „Bencsik nem riad vissza a legnehezebb kérdésektől és ha elfogadható megoldáshoz nem jut is bennük, logikai képességének számtalan tanújelét adja, mert a problémákkal való birkózása nagyon sok érdekes és megfontolásra érdemes szempontot vet föl, amelyek talán a jövőben közelebb viszik őt ezeknek a kérdéseknek sikerültebb megoldásához." Majd, még élesebben így folytatta: Bencsik „tulajdonképpeni értékét éppen abban látom, hogy szakadatlanul újra, meg újra gondolja kérdéseit és megvan benne az a filozófiai alapösztön, hogy soha sem látja a megoldást véglegesnek, hanem állandóan mélyebbre és mélyebbre igyekszik ásni, hogy a megoldatlan kérdéseknek valóban a gyökerükhöz tudjon férni." A bírálatok végeredménye így nem is lehetett kétséges: Bencsik — „kultúrfilozófiája" ellenére — alkalmasnak találtatott. A Kar IX. rendes ülésére 1942. május 28-án e vélemények ismeretében került sor; a professzorok kezében május 21-étől már ott volt a két támogató véleményes jelentés. A Kar ekkor, Halasy-Nagy József előterjesztésében meg is tárgyalta a képesítést, s úgy döntött, hogy — Bencsik harctéri szolgálata miatt — a magántanári kollokviumot elengedi s mindjárt próbaelőadásra „bocsátja" a jelöltet. Bencsik azonban próbaelőadását sem tarthatta meg, továbbra is harctéri szolgálatot teljesített, így 1942. szeptember 10-én Halasy-Nagy írásban javasolta, hogy Bencsiket ennek megtartása alól is mentesítsék. Az 1942. szeptember 30-i, az évi I. rendes kari ülés ezt követően elfogadta Halasy-Nagy javaslatát, s a jelöltet próbaelőadás nélkül, „a logika és a logika története" tárgykörből magántanárrá képesítette. (A