A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára
dettséggel fogadtatott, hogy attólfogva a nemzet örömmámorban volt s átcsapott az intézetekre is s napról napra bénitóbban hatott az oktatásra is elannyira, hogy amidőn a nemzet ezen vívmányát irigy szemmel kísérte ráczság már megkezdett fészkelődése miatt is 10. önkénytes honvéd zászlóalyj felállítására a toborzás országszerte megkezdetett, — végleg megakadt az oktatás s felsőbbi rendeletre — a bizonyítványok kiosztása mellett april hó másod felében az intézet is bezáratott. E közben a 3ik zászlóalyj felállítására Szegeden is megkezdetett a toborzás. Jelencsik Imre volt császári főhadnagy hadfogadó parancsnok vezetése alatt, tényleg pedig a toborzást bizonyos Marcsó József nevű császári sorezredbeli — szurokkal erősen kifent bajuszú verbunkos káplár eszközölte, — ki ebbeli mesterségének vitelében az őt megelőző időkben hason minőségben Szegeden működött s lányairól itt oly híressé vált Agárdi huszár őrmesternek nem maradt mögötte, mert az őtet és embereit kísérő czigányok előtt — feszesen testéhez állott katonai egyenruhájában s lépten nyomon pengő sarkantyús-bojtos bakancsában—jóízű ötletei kíséretében — úgy járta a verbunkost, hogy a bámulok seregétől környezve alig győzte a felcsapásokat tenyerébe fogadni. Szabó Mihály iskola társam s jó barátommal iskolai bizonyítványaink átvétele után az utczán járkálva — Marcsó incselgő viselkedése akasztott meg utunkban, egy darabig azt bámulva mondani találtam barátomnak — Miska nem állnánk be? az én Miska barátom, nem tudom Marcsónak ékes szollása, sarkantyújának ütemes pengése vagy karakterisztikus — mondhatnám unikum viselkedése okozta e, de valószínűleg ezek hatása alatt — választ sem adva, — Marcsónak tenyerébe csapott jeléül annak, hogy honvédnak állott; ezt nyomban követvén én is, másnap hazánk védelmére már fel is eskettettünk. Mint besorozott honvédeket ettőlfogva a fegyver forgatás, menetelés és harczászatban folyton oktattak bennünket. A katonai gyakorlatok által néműleg higgadtabbá válván, elmélkedni kezdtem elkövetett lépésem felett, mit szüleim megkérdezése nélkül cselekedtem; áthatva a gyermeki kötelesség mulasztásának vádjától, haza menetelem egy alkalmával, bejelentettem szüleimnek hogy honvéd lettem; — boldogult édes anyám — születési nevén Szunerics Vilma — Szunerics Ferdinánd volt sótári főnök leánya — sírva fakadt; boldogult atyám Aigner Imre Szeged város főjegyzője, kinek neve és viselt állása a többi tanácsbeliekkel együtt a városházi harangon öntve — megörökítve van — nem értvén a tréfát, kétszer arczul ütve mondta, ne mulasztásod díja vidd a másvilágra — hisz úgy is mészárszékre visznek benneteket. Boldogult édesatyám ezen kifejezését soká nem tudtam feledni, s honvédeskedésem kezdetén többször is fordultak elő esetek, melyek atyám ama kifejezésének igazat adni látszottak; utóbb azonban beletörődve a változhatlanba, az előítéleteskedés szűntével, lelki világom is nyúgodttabb lett, s atyám kifejezését is már csak konzervatív érzelmei kifolyásának tulajdonítottam. A fennebb már érintett folytatott gyakorlatozásaink közben a megyében és Biharban toborzott honvédeket Szegedre szállították, s már nagyra nőtt számukra tekintettel, a szerzetes tagoknak magán házaknál történt beszállásolása után, a felsővárosi minorita rend klastromába helyeztek el bennünket, de alig egy pár hétre terjedt itteni tartózkodásunk, midőn a folyton érkezett ujonczokkal zász-