A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

lóalyjunk kiegészítve lévén, 1848ik év május második felében, az akkor már nagyon is rakonczátlankodó ráczok ellen Ó-Becsére lettünk rendelve. Katonásan ment a dolog; — a rendelet érkezése után pár nappal gőzhajón már O-Becsére megérkeztünk; azon éjjel a város alatt táborozva, másnap zászlóalyjunk Damjanics János őrnagyunk által hat századra történt felosztása után én mint már Szegeden kinevezett káplár /: lásd Rajzner „régi Szeged" czímen irt könyvének 299 ik lapján 155 sor, sz.a. :/ az első századhoz jutottam; kapitányom báró Meszena ferencz lett — egy igen művelt humánus ember, ki = a forradalom lezajolva Kufsteinba szenvedett két évi várfogsága után N. Váradon porczellán gyárat alapított s előbbre haladt korát tekintve valószínű hogy már jobb létre tért. Zászlóalyjunk a felosztás után nyomban a városba lett elhelyezve, századom a város szt- Tamás felői oldalán az úgy nevett ürge város részben lett elszállásolva, harmad magammal egy öreg zsidóhoz jutottam, ki az előtt jobb modú szatócs volt, a ráczok által kifosztatva — tönkre ment; ennek szatócs üzleti helyisége szolgált lakásunkul. A zászlóalyjunk illykép lett elhelyezése után, következett a ráczság kicsapongásainak meggátlására irányult külterületi szolgálat, — mely abból állott: hogy naponta három század a ráczság elsánczolva tartott Szt.Tamás, Földvár, Verbácz, Túria s más főfészkeik lehető közelébe vonulva, őrszemek felállításával figyelte annak mozdulatait; hosszan tartott ez a minden másodnapos szolgálat, mert a 3 ik zászlóalyj e' vonalon jó darabig egyedül lévén, — annak fele mindennap illy szolgálatban volt. Ezzel megkezdődvén a tulajdonképeni honvédi szolgálat, s az események hatása alatt 18 éves fiatal koromból egyszerre gondolkodó emberré lettem, mindent komolyan vettem, sőt boldogult édes atyám ismert kifejezésének is gondolatim közt tért engedve — mindenben nagyon óvatos és vigyázó lettem, — okul szolgált részben az is, hogy lépten nyomon megkellett győződnöm arról, hogy egy különben kényelemben nevelt úrfiból lett honvéd sem kivétel, ennek is élete úgy koczkán függött — mint bárki másé. Előőrsi szolgálatunkból legfőként éjjel szakaszonkint kémszemlére is kellett mennünk; — a vidéket még nem ismervén e szolgálat különösen nagy óvatosságot igényelt, nehogy az örökösen mozgó ráczság kelepczéjébe jussunk. A többek közt egy alkalommal Ó-Becse és Szt.Tamás közt fekvő bizonyos Tóvics nevű gazdag rácz elhagyott tulajdonát képezte s a honvédek által már összerongált nagykiterjedésű tanya épületbe lett százdom fele velem együtt őrállás és kémszemlei szolgálatra kirendelve; a minden egyébb teendőt megelőzött előőrsök teljesített kiállítása után, az éjjeli kémszemle megejtésének módja és ideje határoztatott meg, s az esti homály bekövetkeztével, mint a szakaszom egyrészével ezen szolgálat végrehajtásával megbízott tizedes, embereimet összeszedve a kémszemlére megindultunk s őrállomásunkról jó tova haladtunk már, midőn tőlünk nem nagy távolságra „állj kivagy" kiáltást s egy lövést hallottunk, ennek okát kötelesség szerűen megtudandó, gyors ügetésben a lövés irányának tartottunk; — a hely színére csoportosult honvédektől értesültünk, hogy az őrszem egy a kukoriczásba bogarászott nagy komondort lőtt meg, mivel az alakot a sötét-, ben fel nem ismerhette; — e közben tudtuk csak meg, hogy ha a lövés utunk irányát meg nem változtatja, valószínűleg rövid időn a ráczokkal gyűlik meg bajunk,