A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára
a szegedi eseményekben mindenképpen meghatározó szerepet játszó Osztróvszky József visszaemlékezését, amely 1869-ben készült. 8 Az egyszerűbb emberek visszaemlékezései kapcsán kell említenünk Major István: Honvéd élményeim (1848-49-ből.). Magánkiadás, Szeged, 1992. Tanulságos és sajátos átmeneti esetet képez az egyházi és világi személyek visszaemlékezései között László Elek gyulafehérvári jogász visszaemlékezése, aki a csanádi püspökség uradalmi ügyvédje volt. 9 Ebbe a műfajba tartozik a most részletesebben bemutatandó és közlésre kerülő visszaemlékezés, amely Almai Gyula írása és a szolnoki múzeumban található kézirat alapján az alábbiakban részletezhető: az A/5-ös méretű kézirat keménytáblás külső borítója díszes nyomással készült, hasonlóképpen a domború felirat:: 1848-49-íki honvéd. Jelzete: Damjanich János Múzeum Könyvtára Lt. 682. A kézirat szép, egyenletes írással készült, 66 számozott oldalt tartalmaz. Az látszik, hogy egyenletes, folyamatos írással valószínűleg néhány napos munkával készült el. A 66. oldal alján és a már külön számozást nem viselő 67. oldalon található két, utólag beszúrt jegyzet, amely minden bizonnyal később készült, ezt az írás jellege, illetve a tinta más színe és a toll vastagsága is jelzi. Ez a két, külön alkalommal készült jegyzet különösen fontos számunkra, mert ez jelzi és árulja el a keletkezés körülményeit. A kézirat maga a 66. oldalon a befejező részben szereplő dátumból egyértelműen látható, hogy 1901. augusztus hó 13-án zárult le. A szolnoki múzeum munkatársa, Gulyás Katalin szíves közléséből az derül ki, hogy Kautz József személyéről igen keveset tudnak. Állítólag jómódú cipész mester volt, aki később elszegényedett és szegényházban fejezte be életét. 793 darabos könyvtárát 1924-ben ajándékozta a városnak - így került ez a kézirat a múzeumba ezen anyag részeként. (Kaposvári Gyula 1925-öt említi az ajándékozás dátumaként.) Az itt szereplő jegyzetből kiderül, hogy mi volt az az ok, amely a szerzőt munkájának elkészítésére sarkallta. Az is megállapítható, hogy az augusztus hó 13-i dátuma a befejező időpont, ezt megelőzően kezdő időpontként a július közepe jöhet számításba. Ugyanis a 67. oldalon szereplő jegyzetben azt írja, hogy 1901. július 11-én jelent meg a 3000.M.E.H. számú körrendelet, amely 3. §-ában azt írja, hogy...„mindazon 1848/9-iki honvéd, — ki mint Hlyen két már nyugdíjazott, vagy kétségkívül már igazolt, s vele együtt szolgált bajtársának eskü alatti vallomásával magát igazolja, — nyugdíjban részesül." Kétségtelen, hogy szerzőnket, Almai Gyulát ez a minden bizonnyal sajtóban olvasott értesülés alapján tudomására jutott hír sarkallta arra, hogy írásművét elkészítse. 8 RUSZOLY József: Osztróvszky József visszaemlékezése a szabadságharcra (1869.). In: Tiszatáj 1998/3. 64-57. Ugyanezt az anyagot némileg kiegészítve és korrigálva közli RUSZOLY József: Osztróvszky József visszaemlékezése a szabadságharcra. In: A Város és polgára. Válogatott írások Szegedről. Szeged, 1999. 22-34. 9 LÁSZLÓ Elek: Egy Gyulafehérvári Polgárnak Naplója az 1848/9. évi forradalom alatt. Közzéteszi Sávay János,. Szeged, 1998. A vonatkozó anyag értékelését és a téma tágabb környezetbe helyezését végzi el ZAKAR Péter: Egy törvényesített forradalom polgára. Aetas 1999/4. 187-191. Ebben a László Elek-féle napló kiadásának ismertetése és értékelése kapcsán hívja fel értékes szempontokra a közvélemény figyelmét.
