A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

KILENCVENHAT MAGYAR HADIFOGOLY SZÁZHARMINCHATOM EL NEM KÜLDÖTT LEVELE 1944. decemberéből TAKÁCS EDIT Az emberi cselekvés legmagasabb szintje a valóság gondolati tükrözése. Ebből következik, hogy egy-egy korszak legmélyebben a kortársak gondolkodásán keresztül ismerhető meg. Bár e megállapítás történészek körében régóta köztudott, a megjelent történeti munkák között az ideológiatörténeti, a társadalom rétegeinek gondolkodását bemutató, elemző tanulmányok száma elenyésző. Egy-egy irányt adó gondolkodó, történeti személyiség eszmeiségét - ránk maradt írásaik alapján - már kezdjük megismerni, de az egyszerű, hétköznapi ember gondolatvilágáról alig vannak ismereteink. Történetírásunknak ez a hiányossága csak részben magyarázható az előző korszak gazdasági és politikai viszonyokra való orientáltságával. A múltbéli társadalmi közgondolkodás megismerését ugyanis több tényező is nehezíti, elsősorban magának az írásbeliségnek a meglehetősen késői elterjedése és lassú általánossá válása. Tényként kell elfogadnunk, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag nagyobb része, a memoárok az emlékezet, a levéltári iratok pedig mint a mindenkori hatalom által megrostált források csak töredékes nyomait őrzik az egykori társadalomnak. De számolnunk kell azzal is, hogy az írástudó polgároknak, parasztoknak sem volt mindig ideje, kedve, módja gondolataik lejegyzésére, és az elkészült írások megőrzése az utókor számára ugyancsak véletlenszerű. Ezért nagybecsűek azok a források (kalendáriumi bejegyzések, naplók, önéletírások, levelek) amelyek áttétel nélkül, közvetlenül tükrözik egy kor társadalmi rétegének gondolatvilágát.

1 Ritkán adódik olyan szerencsés eset, amikor a források lehetővé teszik mind az eredeti események rekonstruálását, mind a résztvevőknek az átéltekkel kapcsolatos gondolatainak bemutatását, tanulmányozását. A címben jelzett 133 el nem küldött levél 1 A népi írásbeliség XVIII-XLX. századi társadalmi elterjedésével, jelentőségével, az ehhez kapcsolódó kutatásokkal és eredményekkel kapcsolatos szakirodalomra lásd: A XVIII-XX. századi polgári írásbeliség produktumai a Dél-Alföldön címmel 1997-ben Szentesen rendezett tudományos előadássorozat anyagát [Szentesi Műhelyfüzetek. 2. Kiadó: a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára, Szentes, 1997-1998. 116 p.). Lényegesen szerényebb a dualizmus kori, de különösen a XX. századi történeti irodalom, bár mindkét korszakból készültek példaértékű résztanulmányok és forrásközlések, pl.: ROMCSICS Ignác: Levelek a frontra = Forrás 1974/7-8. sz. 56-60. p.; ROMSICS Ignác: A gazdagparasztság és a forradalmak kora /Két forrás a XX. századi magyar parasztság politikai tudatához. = Történelmi Szemle 1979/1. sz. 127-144. p.; DOMBI KISS Imre: Pokoljárásom. Magvető, Bp. 1983. 132 p.; SZENTI Tibor: Vér és pezsgő. Magvető, Bp. 1988. 390 p.; LABANCZ Zita: Egy gazdacsalád múltja szerelmi levelekben. = Honismeret 1988/4. sz. 57-62. p.; LENGYEL András: A paraszti írásbeliség a dualizmus évtuzedeiben. Krónika. (A tanárképző főiskolák tudományos diákköreinek lapja 1985-86. XII. évf. 107 p., 65-69. p.; HANÁK Péter: A kert és a műhely. Gondolat, Bp. 1988. 301 p. témánk szempontjából különösen: Népi levelek az első világháborúból. 222-273. p. A második világháború időszakára vonatkozó forrásközléseket lásd a 33. sz. lábjegyzetben.