A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán
a Kisgazdapártból és kimondták a legszorosabb együttműködést és szövetséget Károlyi Mihály pártjával.) Nagyatádi Szabó beszédének végén „új honfoglalásnak" nevezte e földosztást, amit a tömeg, de elsősorban a kisgazdák leírhatatlan lelkesedéssel fogadtak. A nagygyűlés azzal fejeződött be, hogy a földosztást jelképező cölöpre elsőnek Károlyi Mihály ütött, s dobott egy lapát földet, utána pedig Berinkey Dénes miniszterelnök, Szabó István és Búza Barna miniszterek, Szőnyegi Lajos rokkant katona és Bíró Imréné hadiözvegy. Az ünneplő közönség aztán a Himnusz eléneklése után szétoszlott. 28 Móricz Zsigmond: 0 felsége a nép! című - a kápolnai földosztásról írt - „látomásos" riportjában így foglalta össze annak lényegét: „Kísérteties tisztasággal látszott meg az új világrend két osztálya: fent a vijjongó úri rend, amely csakugyan egy csapásra mindent elveszített, s lent a nép mérhetetlen, s beláthatatlan sötét tömege, amely életet, levegőt, szabad világot nyert." 29 Móricz Zsigmond „látomása" - a feudális eredetű nagybirtokrendszer szétzúzása - 1919 tavaszán tehát a földreform végrehajtásának megkezdésével elkezdődött. Nézzük, hogyan történt ez az ország más területein? 4. A FÖLDREFORM VÉGREHAJTÁSÁNAK MEGKEZDÉSE Az 1919. évi XVIII. néptörvény alapján kialakított hivatali szervezetről, annak működéséről és eredményességéről Kávássy Sándor már 1967-ben színvonalas tanulmányt írt. Ennek bevezetőjében ő - a néptörvény alapján - részletesen ismertette az Országos Birtokrendező Tanács (OBT), a birtokrendező bizottságok és a birtokrendező választmányok hatáskörét, feladatait. A birtokrendező bizottságoknak - a törvény szerint - 3 tagja volt; egy jogi, egy gazdasági és egy földmérői képzettségű. Hatáskörükbe tartozott az addig elkészült földigénylői összeírások helyesbítése, az újonnan jelentkezettek felvétele és a helyi birtokrendező választmányok megalakítása és támogatása. A törvény szerint a helyi birtokrendező választmányok tagságának felét az igényjogosultak titkos szavazással választották úgy, hogy általában minden 20 igénylő egy tagot választhasson, de a tagok összlétszáma ne haladja meg a 24-et. A választmány tagságának másik felét a községi kamarák választmányának, ill. a közösségi képviselőtestületeknek, városokban a tanácsoknak kellett megválasztani. E választmányok feladata: a kisajátítandó birtok(ok) kijelölése, az ezzel kapcsolatos kérdések megtárgyalása (pl. a föld árában való megállapodás), felosztása, ill. az ezekkel kapcsolatos javaslatok előkészítése volt. Kávássy bemutatja a birtokrendező választmányok kormány által történt gyors megszervezését és fölkészítését, február végén, ill. március elején történt kiküldését. Megállapítja, hogy mintegy „188 járásba, illetőleg ezeken belül 570 felosztási körzetbe ment birtokrendező bizottság." Ezután - kitűzött céljának megfelelően - a Somogy megyében e területen is kialakult sajátos helyzetet mutatja be. Kávássy a somogyi adatok tiszteletreméltó feltárása mellett a birtokrendező bizottságok Tolna és Zemplén megyékben történt megérkezéséről tud. Aztán feltételezi: „A 28 KRÚDY Gyula: A Kápolnai földosztás. Magvető Kiadó. Bp. 1982. Népszava, 1919. II. 24. Magyarország, 1919. II. 24. Szántó-Vető, 1919. II. 28. 29 Az Est, 1919. február 25. 3.p.
