A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán

és értékelésével. Közismert, hogy a minisztertanács három hónapos előkészítő munka után, 1919. február 2-án elfogadta „A földművelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVin. néptörvényt". Ez a hivatalos lapban február 16-án jelent meg. E törvény alapján az állam minden 500 kat. hold feletti földbirtokot kisajátíthatott. Az egyházi birtokok kisajátításának alsó határa 200 kat. hold volt. Kivételesen, ahol kevés volt a föld, ott lehetővé tette a világi nagybirtok 200 kat. holdig való kisajátítását is. Sor kerülhetett erdők kisajátítására is, de felosztani ezeket nem lehetett. A szőlőbirtokok 50 kat. holdig voltak kisajátíthatok, és 0,5-0,3 holdas szőlőbirtokokat lehetett létrehozni. A kisajátítás kártalanítás mellett történt volna, az ingatlanok 1913. évi ára alapján. Ez - az infláció miatt - kedvező lett volna a parasztságnak. A törvény szerint elsősorban a háborúban meghaltak vagy eltűntek családtagjai, a megrokkantak, a gazdasági cselédek és a volt katonák kaphattak földet. Igénylést azonban csak a 20 kat. holdnál kevesebbel rendelkező parasztok adhattak be. A leendő „családi birtok" nagysága is csak 5-20 holdig terjedhetett. Az új birtokosok a földet örökhaszonbérbe kapták, de joguk volt azt megváltani (megvenni), így magántulajdonukba kerülhetett. A megváltás összegét 50 évre lehetett felosztani, 5 %-os kamat mellett. A törvény támogatta a termelőszövetkezetek létrehozóit. A törvény végrehajtása a 36 tagú Országos Birtokrendező Tanács feladata volt. Ennek végrehajtó szerve pedig 1500 - erre a célra felkészített - mérnök, jogász és gazdatiszt volt. Ok 500 birtokrendező bizottságban tevékenykedtek. Feladatuk a helyi földigénylő bizottságok munkájának szakmai és jogi segítése. Mint láttuk a helyi földigénylő bizottságok többsége 1919. februárjára már összeállította az igénylők névjegyzékét, így volt ez Heves megyében, ill. Kápolnán is. Károlyi Mihály kérésére ezért is döntött úgy a kormány, hogy ott legyen a földosztás országos, ünnepi megkezdése. A kormány különvonata 1919. február 23-án 9 órakor indult a Keleti Pályaudvarról. Az eső esett. Mégis minden állomáson emberek várták és ünnepelték Károlyit és a kormányt. A hatvani állomáson is - piros és nemzeti zászlók alatt - nagy tömeg várta és éljenezte a delegációt. Krúdy Gyula, aki szintén a vonaton utazott így látta: „A nép állt az első sorban szegényparaszti gúnyában, munkászubbonyában, proletárrongyaiban. Midőn a vonat megáll, a vörös zászló meghajlik, egy rövidre vágott ősz hajú munkás teli tüdőből kiáltja: - Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrácia!... Károlyi leszáll a vonatról. A nép között áll, kezet fog, posztókalapját, barna bekecsét veri az eső. - Kérem feltenni a kalapot! - mondja a körülötte állóknak és a nap folyamán még ~>kszor ismétli ezt a mondatot, midőn az emberek fedetlen fővel járulnak eléje." A város szociáldemokrata, majd függetlenségi-párti elnökei köszöntötték Károlyit. Ezután ő a következőket mondta: „Azért jöttünk, hogy amit eddig hirdettünk, azt valóra váltsuk. Büszke vagyok arra, hogy a földosztást az én birtokomon kezdhetjük meg. Ez a földosztás Kossuth Lajos eszméinek továbbvitelét jelenti. Kossuth Lajos felszabadította a jobbá gyokat, mi felszabadítjuk a zselléreket és a gazdasági cselédeket. " A tömeg - amely Krúdy szerint „a szegény emberek serege volt" - éljenzett: „Kitört az a szívekből, felgurult a torkokból, könnybe lábasította a szemeket. Ez volt az első 27 Az eddigieken túl lásd még: KlRSCHNER Béla: A földmüvelésügyi Minisztérium 1918. novemberi földreform-értekezletéről. = Balogh Sándor Emlékkönyv. Bp. 1996. 187-195.

p.; SIPOS József: Agrár- és munkáspártok a földreformról (1918-1922) Múltunk, 1991. 2-3.sz. 118-130.p. SlPOS József: A Kisgazdapárt és az MSZDP 1919 tavaszán a földkérdésről. Múltunk, 1994. 3.sz. 79-112.p.