A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

csak azért, mert szelídek, alázatosak és katolikusok vagyunk. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát komolyan veszélyeztesse! Amikor elérkezett az elköszönés pillanata, Kerkai Jenő azt kérte Farkas Györgytől és tőlem, hogy „Azt szeretném, ha hivatásból lépnétek a küzdőporondra, és semmi mással nem törődnétek, semmi mással nem foglalkoznátok, csak parasztifjúságunk felemelésének a munkájával". Nos, Kerkai atya nékünk a szervező munka fejében havi 35 Pengőt ajánlott. Kevés volt-e, nem-e, megvoltunk annyival. Egy pár gyári Sirály cipó ára azidőben 16 pengő, egy pár csináltatotté meg 25 Pengő volt. Az albérleti szobám havi vonzata 18 Pengő, havi kosztunk a püspöki inasmenzán 15 Pengő volt akkor. A tanyajárások nappal történtek, esténkint meg Szegeden szerveztük az iparosok, ületve a kereskedők körében népszerű Kolping Legényegylet előadásait. Kerkai Jenő szemináriumi szobájában alkottuk meg a KALOT-ot (Katolikus Agrár Legények Országos Titkársága), majd mielőbb a négyes jelmondatot: Krisztusibb embert!, Műveltebb falut!, Életerős népet!, Önérzetes magyart! Majd csak ezután készült el az alapszabályzat, amely a pápai körlevél szeüemét hordozta magán; teljesítve minden, főként a magyar parasztifjúság felemelésére vonatkozó üzenetét. Kerkai atya nagyon fontosnak tartotta a kispapok megnyerését, és felkészítését a szervező, és az alakuló KALOT-sejtek vezetői munkájára. Ez jól sikerült, és mostmár kész tervekkel mentünk a hatalmas szegedi Homokország tanyáiba, iskoláiba. Mindenütt kedves vendégek voltunk." Kerkai Jenő és társai szinte tanyáról-tanyára, iskoláról-iskolára, plébániáról-plébániára jártak. Fő szervezőközpontjuk a Szeged Alsóközponti plébánia, jelesen Balogh István páter volt. Sorra alakultak Alsótanyán a KALOT sejtek: a domaszék- zöldfási, az alsóközponti (Mórahalom régi neve), a belső-feketeszéli, a lengyelkápolnai (Zákányszék régi neve), ületve a tápai (Tápé természetesen nem tartozott a Szeged tanyai régióhoz, ám az Alsó-, ületve Felsőtanyán - Zsombón, Balástyán, Szatymazon és Csöngőién működő katolikus fiatalokkal nagyon szorosan együttműködtek.) Mindegyik sejt megkapta és aláírta a működési szabályzatot, és annak szellemében kezdtek munkához. Igen sok legény lett tagja a KALOT-nak, amely időközben kinőtte szegedi bölcsőjét: országos mozgalommá terebélyesedett, amelynek 20 (!) gazdasági népfőiskolája volt. (8. kép) A szegedieké a Városban, a Tisza Lajos körút 13. szám alatti bérházban működött (bérleményként). Innen kapták a különböző programokat, az előadásokat itt szervezték, innen vitte mindegyik sejt a népszínműveket, dalcsokrokat, az egyházi, ületve a vüági ünnepekhez kapcsolódó műsorterveket. Ebből máris érezhető, müyen hatalmas munka folyt az addig szinte némaságra és mozdulatlanságra ítélt szegedi tanyákon, iskolákban, és a plébániákon. Talán a bandéristákat is megemlítjük, hiszen ők is szervezetben működtek, akik később vagy megszűntek, vagy beolvadtak a KALOT-ba. A tanyai legényszervezetek (KALOT) meüé még ugyanabban az esztendőben (1935-ben) megalakultak a KALÁSZ csoportok is, amely nem Szegeden, hanem Erdélyben bontotta zászlaját Erdélyi Katolikus Nőszövetség néven. Az alapító Stettner Andrea jött Budapestre, majd Szegedre, ahol Luchenbacher Ritával, és Illésy Máriával a a már szépen működő Mária Kongregáció tagjaival egyetemben hívták életre a KALASZ-t (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége). Mielőbb megalkották jelmondatukat, és hamarosan elindították a Tarisznya című újságukat, amelyet később Tulipános láda címűre változtattak. Jelmondatuk (jeligéjük):