A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

„Szemünk az égre bízva néz, Testvérkezet szorít a kéz, Múlt sugaü szent őserőt, Építsünk rajta szebb jövőt." (Sík Sándor) „A KALÁSZ - emlékezik Zöldi Pálné Acsay Ilona - a családi élet megújítására, az anyai és női hivatásra nevelő egyházközségi asszony- és lánymozgalom volt. Megalkottuk a magunk Tíz parancsolatát: 1. Szent vaüásom törvényeit ismerem, és megtartom. 2. Lelkiismeretesen végzem minden munkámat. 3. Ahol tudok, szolgálatkész szeretettel segítek. 4. Áldozatok árán is részt veszek egyházközségem munkájában. 5. Egyszerűen viselkedem, és őszintén beszélek. 6. Haragot soha senkivel nem tartok. 7. Embertársaimról vagy jót, vagy semmit nem mondok. 8. A jónak, szépnek örülök; ha baj ér, nem panaszkodom. 9. Közösségemért és társaimért felelős vagyok. 10. Keresztény magatartásommal példát mutatok másoknak. (9. kép) Ahogyan a KALOT-istáknak volt kitűzőjük - pajzs alakú, benne tőr, eléje hajló búzakalásszal -, úgy a KALASZ-nak is megvolt a maga kerek alakú, négy mezejében a jeligénk kezdőbetűit jelző kitűzőnk. Akár a KALOT-isták, akár mink, főként az ünnepek alkalmával tűztük ruhánk elejére: büszkék voltunk rá! Munkánkat szívesen és nemegyszer anyagi támogatásokkal is segítette Hamvas Endre csanád megyei püspök úr, és az 0 révén a szegedi szeminárium tanárai, kispapjai, ületve a Szeged környéki települések, nem utolsó sorban a hatalmas tanyavüágban működő papság. És segítettek nékünk is, mint a KALOT-nak - a tanítók, és nagyon sok módos, ületve szegényebb gazdacsalád, mert értelmét látták missziós munkánknak." A KALÁSZ és a KALOT bizonyos főszempontokban egyazon programok szerint éltek és működtek: kiemelkedni az elmaradottságból! Irodalmi esteken, tanfolyamokon (gazdasági, sütő-főző, varró, anyaságra és apaságra felkészítő népfőiskolákon) vettek részt, az otthoni önművelődéshez pedig a már említett újságokat, ponyvairodalmat, klasszikus és történelmi regényeket, szépirodalmat, és művészeti folyóiratokat olvastak. A témákról otthon, de a közösségükben is beszéltek. Szinte mindegyik KALÁSZ és KALOT tartott közös programokat. Lelkigyakorlatok során vettek részt, ületve akkor gyűltek össze, amikor a téli estéken előadásokat tanultak. Népszínműveikkel a saját körzetükben, sőt, kölcsönösen egymás körzetének (egy-egy tanyai iskolához, dűlőhöz, högyhöz tartozó időseket és fiatalokat egyaránt) szórakoztatták, majd az előadásokat követően etíZokat rendeztek. Az egymás iskolájába menéshez a KALOT legények és a KALÁSZ lányok szülei adták a lovaskocsikat, nagy hóban meg a lovasszánokat. Az előadásokhoz a kellékeket színfalakat, ruhákat - maguk állították elő, és össze. A bevételekből később egyenruhákat varrattak: a legények bocskai típusút, a lányok meg kékfestőt, eléje fehér kötényt. A legények évenkénti seregszemléjét pünkösdmásnapján tartották a domaszéki Kossuth-kútnál. A lányok pedig ugyanakkor Szentmihályteleken. Délig kulturális prog-