A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

gyobb becsben tartották tanyán is. Ugyanígy nagyobb figyelmet és tiszteletet adtak annak a lánynak, asszonynak is, aki szépen tudott „tamburálni", asztali citerán játszani. KATOLIKUS IFJÚSÁGI MOZGALMAK A Katolikus Ifjúsági Egyesület-ek Szeged tanyai élete az 1920-as és az 1930-as években érte el az első legérdemesebb eredményeit: csodálatos gazdaságok jelezték a biztos kétkezi utánpótlást. Művelt fiatalság vette át az ekeszarvat az idős apáktól, művelt földek jó termései dicsérték a tanyaiak szorgalmát. A gazdaságok búza-, kukorica és más takarmány táblák mellett egyre több lett a szőlőföld illetve a gyümölcsös. Az egyre rangosabbá váló tanyák is a jól gazdálkodást jelezték, illetve a szaporodó tanyaszámok is. Egy-egy tanyaközpont valóságos tanyai faluvá kezdett fejlődni, amikor a megépült kápolnák, templomok közelében házsorok, utcák képződtek. Mert hogy egy-egy kialakuló faluközösség azáltal vált községgé, hogy a „falu nyele" (templom) köré kezdtek építkezni a családok. Az üy módon sokasodó házakba elsősorban olyan tanyaiak költöztek, akik odakint tisztességben megöregedtek, és a tanyát a fiatalokra hagyták. Később fiatal családok is „behúzódtak", de nyáridőre mind visszamentek a tanyára. Csak télre jöttek vissza a kialakuló faluban lévő lakóházukba. Sokan éltek üyen kettős életet, amikor Zákányszék (régi nevén Lengyelkápolna), Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom, Ottömös, Rúzsa, ületve a Felsőtanyán - Balástya, Szatymaz, Csöngőié, Bordány, Forráskút, Zsombó, Pusztaszer, stb - alakultak községekké. Ebben a falusiasodásban jelentős volt a fiatalság mozgása. 1935-ben egy fiatal jezsuita pap, Kerkai Jenő bátor gondolattal érkezett a szegedi tanyák közé: Ki kell emelni a magyar paraszt ifjúságot az elmaradottságból! Nem tudhat ta, hogy itt már bizonyos előművelt fiatalságot talál, akik üy előleggel nem hogy elzárkóztak, sőt, azonnal meüéje álltak. (7. kép) Kerkai Jenő Franciaországból hozta magával a parasztifjakat megmentő gondolatot, amelyhez a legjobb talajt éppen a szegedi tájon lelte meg. Kerkai Jenő a szegedi tanyák közé hintette el nemes gondolatának magjait, s ez lett későbbi, általa indított KALOT újságnak a címe/neve is: Magyar Vetés. Kerkai Jenő szellemi irányt, megvalósítható gondolatokat tett a magyarság asztalára. Tudta, hogy az egyház keretében működő mozgalmak, egyesületek mindig nemes részei voltak a magyar történelemnek. És nem lehet elvitatni a társadalmi életre való kisugárzó hatását sem. Gondolatai között a legelső helyen szerepelt - mintegy, a magyar hivatás megfogalmazásaként -, hogy az új vüágegyetemben a legteljesebb értékű kultúra szüárd támpontja legyen Magyarország - különösen a szomszéd, és rokon népek felé. A pápai körlevelek tanítására kezdte építeni a magyar parasztifjúságot megmenteni kívánó mozgalmát, a teljes elszántsággal dolgozó fiatal jezsuita, amely tevékenységének lelke a szociális szeretet, és igazságosság igénye volt. Programjával a legelesettebb, kultúrájában a legelmaradottabb paraszti osztály felemelésére vállalkozott: a belterjes gazdálkodás „művészi", ületve hagyományos gazdálkodás tudományos szintre emelése volt a fő programja. Másrészt pedig az irodalmi és más ismeretterjesztő előadások megszervezésével kivitte a tanyák közé a klasszikus értelemben vett egyetemes tudományokat. Az erre való igényt nem csak a tanyai fiatalságnál, hanem a felnőtt, sőt az idős parasztság érdeklődésében is megsejtette. Az ipari munkásság, a