A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

A katolikus fiatalok legényei pünkösd másnapján találkoztak az úgynevezett Kossuth-kútnél. Elmentek oda a lányok is, hiszen az ezen alkalomra ácsolt színpadon előadások, dalcsokrok hangzottak el, s erre a seregszemlére Alsótanya minden részéből érkeztek fiatalok. Ugyanők természetesen vettek részt egy-egy fölszentelt tanyai iskola búcsúszentmiséjén, majd a délutáni sétákon, és természetesen az esti sátoros bálon. Ezeken a búcsúkon a kegytárgyas sátrak mellett voltak mézeskalácsosok, cukorkások, játékbazárosok, sőt olcsó könyv árúsok is. Nos, eme utóbbiak földre tett sátorponyván, mások szövöttgyékény-szőnyegen árusították kopott könyveiket, közöttük sokkal korábban megjelent kalendáriumokat, vicclapokat, az ország más-más városaiban megjelentetett újságokat, és egy-egy klasszikus regényt, szépirodalmi művet. Vagy ők, vagy a szomszéd ponyván árusítottak giccses festményeket, megint másikon fából faragott dolgokat, és hogy el ne felejtsük: tajték-, és cserép pipákat, szipkákat, a hozzájuk tartozó tűzkészségekkel (acél, kova, tapló). Árusítottak szép fejre való, ületve vállra való kendőket, kalapokat, fésűket, szegedi papucsot, szegedi halbicskákat, vagyis: a tanyai iskolabúcsúk idején mindenki talált okos, megvenni való dolgot. Mert hogy a tanyai emberek, és a fiatalok sohasem vettek hiába valóságokat. Tudták, hogy a nehezen megkeresett füléreknek száz jó, és fontos helye van; és azt is, hogy a pénzt buta ember szórja, pedig tudja mind, hogy könnyebb szórni, mint megkeresni. Nos, az üyen tanyai iskolabúcsúkon nagyon is odafigyeltek a lányok, hogy melyik a takarékos legény, mint ahogyan a legények is a lányokra, mert a takarékosság, a dolgosság és szorgalmasság mellett mintegy fontos kiegészítő volt a jó erkölcs és a jó gondolkodás - párválasztáskor. A hazavitt kalendáriumok, újságok aztán tanyáról-tanyára jártak: csereberélték őket. Az értékesebb kön veket azonban csak rokonságon belül adták kölcsön, és mielőbb visszakérték. Akár a fiatal nemzedék, akár az idősebbek - eme utóbbiak közül azok, akik olvasást tudtak, - szívesen „elcsemegézgettünk" a jó írásokon. Ezzel - ki tudatosan, mások nem - tulajdonképpen a maguk művelődés-vágyait formálgatták, alakítgatták. Egy-egy iskolában több-kevesebb kötetből áüó iskolai kiskönyvtár is szolgálta a tanyai nép művelődését. „Én nagyon szerettem olvasni, főleg a történelmi regényöket. Akkor még petróleumlámpás világított este, de mivel a petró drága volt, vettem egy zseblámpát. Amikor már mindenki elaludt, én fölkönyököltem a paplan alatt, azt' a zseblámpa fényinél olvastam. Az uram haragudott érte, mert néha észrevötte, de én nem bántam, mert nagyon szerettem olvasni" - mondotta egy zákányszéki születésű asszony. A tanyai emberek közül csak kevesen tudtak muzsikálni. Citera viszont majdnem minden tanyában volt: azon szinte mindegyik családtag megtanulta a lúdtollas pengetést. Lakodalmi zenét azonban csak kevesen, általában zenész családok tudtak, és azok apáról-fiára öröklődtek. Lakodalmakban a banda hegedűsből (prímásból), kontrásból, klarinétosból, cimbalmosból és nagybőgősből állott. Ugyanők nemegyszer megtanultak rezesen is nótát fújni, mivel a lakodalmaknak az fontos zeneszerszáma volt tanyán is. Ezek a zenészek - egyúttal ők voltak a báli muzsikások is - vagy könnyen tanulták el, és nőttek bele a bandamuzsikálásba, vagy pedig Szegeden néhány alkalommal képzett zenészektől vettek zeneórát. Mert a tanyai ember szívesen költött, ha biztosítva látta, hogy a kifizetett pénz nemsokára megtérül, üyen élő tőke befektetésnek számított a zenélés tanulása is. Ugyanis, azokat a fiatal tanyai legényeket, ületve házasembereket, akik olyan fokon zenéltek, hogy mulatságokon munkájukkal pénzt kerestek, mindig na-