A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

Május elseje, Anyák napja egyszer sem múlott el ünnepi műsor nélkül, ugyanazon napok estéje pedig bálozás nélkül. A Vitézkörben, és az Olvasókörben gazdasági népfőiskola működött, ahova a legények is eljártak. Sőt, nem egy tápairéti gazda bejárt Tápéra is, ahol szintén részt vettek az ottani gazdasági népfőiskolák előadásain. Kószó Ferenc, Bezdán Márton, Eperjesi József, Martonosi János, Bódi Mihály, Bodó Imre, Nagy Mihály, Igaz Mihály, Farkas Mihály, Oláh István, Török István, Török Mihály, Takács Gergely, Vörös Imre, ezüst-, ületve aranykalászos gazdatanfolyamot végeztek. Mindegyikük fiatal, 40-50 évesek voltak. A legények is, a leányok is tiszta erkölcsű családokban éltek. Megkereszteletlen egy sem volt, ami magával hozta, hogy mind megbérmálkoztak. Ezzel éppen úgy bővültek a családi kapcsolatok, mint a búcsúkörösztségekkel. Eme utóbbi azt jelentette, hogy a fiatalok szívesen mentek a réti búcsúkra, és a szegedi Havibúcsúra, mely utóbbin keresztszülőt választottak. Ennek eüenére a tápairéti fiatalok nem jártak Máriapócsra, Máriagyűdre, Mátraverebélyre, de még a közeli Pálosszentkútra sem. Ugyanis magának a Tápairétnek nem kevesebb, mint három búcsúja volt: a pajori (szeptember 8. Kisboldogasszony napján), a lebői (Péter Pálkor, június 29.), illetve a kútasi iskola búcsúja (Szent Antalkor, június 13.). A réti búcsúkról bővebbet: Búcsúk a Tápairéten, a Dugonics Társaság Évkönyvében, Szeged, 1996. 24-28. oldalakon. így aztán a tápai Szent Mihály napi, ületve a lelei (Magyarok Nagyasszonya) búcsúval megvoltak a búcsúik, ahova mentek szórakozni, ismerkedni. (2. kép) Amíg a tápairéti gyerekek elemi iskolába jártak, bizonyos irányítással valamennyien részt vettek közös művelődési programokban. Ám amikor onnan kikerültek, legtöbben a gazdaságban foglalatoskodtak. Csupán a szombat délutánok, ületve a vasárnapok és az ünnepnapok maradtak egy kis pihenésre, közös szórakozásra. Mivel azonban a réti tanyák mindegyükében sok volt az állat, a legényeknek mindig azok ellátása volt a dolguk. Talán a lányoknak nem volt olyan sok dolguk a tanya körül, ám ők meg odabent foglalatoskodtak. (Gyékényezéssel csak a Tápéról átkerült családok foglalkoztak.) A szombat délután a réti családokban is amolyan kisünnep volt, csakhát ők akkor még nem, majd csak vasárnap mentek szomszédolni, vagy a rokonokhoz. A férfiak kártyázás közben a gazdaságról, az asszonyok „csömögélés" közben a réti dolgokról beszélgettek. A fiatalok viszont cimöoráskodtak. Külön a legények, és külön a lányok, ami előbb-utóbb eggyé olvadt, és a közös szórakozások ismeretségeket, a barátságok szerelmeket szültek. Csak kevesen jártak át Tápéra szórakozni, még kevesebben a szegedi mozikba, vagy színházba. Vagyis, a réti fiatalságnak se érkezése, sem érdeklődése nem volt olyan nagy, eme szórakozási formák felé, mint akár a tápaiaké, vagy a leleieké, netán az algyőieké; „legjobb' szerettünk otthon" - mondották. így aztán sem a század elején Tápén is megszervezett Katolikus Ifjúsági Egylet, sem a későbbi KALOT és KALÁSZ mozgalomban nem vettek részt, a Szív Gárdáról meg nem is hallottak. Hitéletüket a minden hónap első vasárnapján, a pajori iskolában megtartott szentmisén élték meg. A legények számára más nem is volt, ám a lányok közül sokan részt vettek az olvasós társulatok magánájtatosságain. Pajorban Török Istvánné Kónya Rozália „koszkorúfej" tartotta őket - és a társulatban résztvevő asszonyokat össze, nála cserélték a titkokat. Arról, hogy odaát Szent Antal küenced, vagy más, erre felé is különösen tisztelt szent nevén élő kilenced volt-e, nem emlékeznek. Volt viszont