A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

lúrdi kilenced, és Szent Család-járás, amire már csak a legidősebb egykorú tápairétiek vélekednek. Ezeken néhány legény, és igen sok leány vett részt, természetesen az idős - zömmel - asszony társaságában. A Tápairéten a pajori iskolában kezdődött meg legelőbb, 1907-ben a tanítás. Ott tanítóskodott Török István, illetve Molnár Imre és felesége, később nem tápai illetőségűek is. A kútasi iskolában Tokody András és felesége tanítottak, majd a réti iskolák megszüntetése előtti évtizedben Kovács István és felesége. Lebőn pedig Mihály János és felesége. Valamennyien több generációt is neveltek, az úgynevezett egytantermesösszevont formában. És mindegyik iskola föl volt szentelve, s bennük szentmiséket tarthattak, leginkább a tápai, vagy a pöspöklelei, ritkábban az algyői papok. A Tápairét lakossága annak ellenére zárt közösséget alkotott, hogy összetételüket odaszármazásukat - tekintve messze nem voltak egységesek. Sokan települtek oda Szegedről, Hódmezővásárhelyről, kevesebben Tápéról, Algyőről, Püspökleléről, ületve Makóról. Hívta őket a Tápairét magas aranykorona értékkel rendelkező, jó és bőtermő talaja. A réti fiatalok legtöbbször egymás közül választottak házastársat. Ebben hasonlítottak a tápaiakhoz. Odaát aztán már nem sokat számított, melyik család honnan került oda. Ám akik összeházasodtak, mihamarabb tanyát emeltek, és kezdetben felesfődön, később kisebb-nagyobb saját - jussolt -, vagy vásárolt örökföldön gazdálkodtak. És igen sok jószágot: szarvasmarhát, régen ökröt, juhot, disznót, ületve szárnyasokat - kacsát, tyúkokat, kevesen libát, és pulykát, és még kevesebben gyöngyöst is tartottak. így a fiatal és dologszerető házasok minél több gyermeket nemzettek, hadd legyen a földnek művelője, a családnak meg rangja. A Tápairét tanyáit 1970-ben egyetlen éjszaka ürítették ki, arra hivatkozással, hogy a Maros megáradt, Makót fenyegető árvizét a Tápairétre engedik be. Mivel azonban a víz megadta magát (már a kitűzött gátrobbantás előtti napokban), maradt a fölösleges, jól kitervelt, és kapóra jött lehetőség: az akkori tanya megsemmisítés-terv véghezvitele. Ezzel egycsapásra megszűnt a Tápairét eleven és gazdag élete, a maga sajátos kultúrájával, szerény, de megtartó művelődéstörténetével egyetemben. A mai Tápairéten egy-két tanya áll, azok is másod- és harmad-tulajdonoséi, amelyek a mai „gazdák" hétvégi házai lettek. íly módon a hajdani pezsgő és dolgos tápai réti élet mára emlék maradt, sőt, a mai fiatalság számára csudaszép mese. ... Föltétlen meg keü említenünk, hogy az immáron vüághírű magyar operaénekesnő, Tokody Ilona a Tápairéten, a kútasi iskolában született. Tápé külterületén bár sok dűlő: Újföld, Kémes, Ingyenes, Kenderes, Jánoserehát, Szomolya, Völgyköz, Barátos, Ásványhát, Péterlaka, Gyeviföld, Szőlők - volt, ezeken a dűlőkön alig volt tanya. Akadt egy-két csőszház, egy-egy tanya Gyeviföldön, Kémesben, néhánnyal több Szomolyában, de éppen eme tanyaritkaság miatt szó szerint vett és értelmezhető tápai tanyavüágról semmiképp sem beszélhetünk. Vagy ha igen, akkor az alatt egyértelműen a tápairéti tanyákat keü értenünk. A Tisza Tápé felőli oldalán éppen azért nem épültek tanyák, mivel itthon voltak a faluban lakók. A Rét, a Tápairét az más: az odaát van. Az az itthoniak számára teljesen más vüágot jelentett, ám ezzel együtt is szoros volt a kapcsolatuk. Az innenső (a tápéi) oldalon a Kémesben Miklós Makk Istvánnak, és Ördögh Jánosnak volt csak tanyája. A Szőlőkben csupán ideiglenes hajlékokat emeltek, ugyanott volt gémeskútas csőszház. Szomolyában néhány tehetős gazdacsaládnak - Lele Amb-