A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

Vágót annyira megtörte felesége betegsége és halála, hogy bénult fájdalmában sokáig képtelen volt dolgozni. Mintegy pótcselekvésként vállalta, hogy a klinikán maradjon, annak alkalmazottja legyen. Páldi László jegyezte föl, milyen áldozatos munkával segített mindenkinek a háborús időkben, mikor az egyetemet elmenekítették. Vágó maradt Vidákovits Kamilló sebész professzor mellett, s mentették ami a bombázás pusztításaiból megmaradt.

1 Csak lassan tért vissza a szobrász munkakedve, s vállalt ismét alkotói feladatokat. Még a tragikus események előtt a visszatért Felvidéken, Királyhelmecen járt. Mécs László versei iránti rajongása vezette a papköltő otthonába. Ugyanolyan lelki indíték, szellemi ráhangoltság késztette a Mécs László-szobor megmintázására, mint korábban Sík Sándor portréjának elkészítésére. Keresztény hite, emberi és művészi magatartásában is megnyilatkozó mély vallásossága a későbbiekben erősen gátolta érvényesülését. Bár a szegedi művészeti életbe szívesebben kapcsolódott be, mint a kolozsváriba (1943-ban feleségével közösen a városi múzeumban áüított ki), a dogmatizmus éveiben a szélre sodorták. El kellett hagynia klinikai műtermét; szegedi otthonában egyre magányosabban, szerény körülmények között élt. Szeged végleges otthona volt; onnan már csak rövid időre, egy-egy megrendelés szólította el. Élete utolsó korszakának műveit éppoly nehéz áttekinteni, mint az Erdélyben készülteket. Számos olyan megbízatása volt, különösen iparművészeti munkákra, melyek földerítetlenek, jeltelenek. Szegeden 1941-ben Glattfelder Gyula szobrát mintázta meg. A püspök szobra (patinázott gipsz változata) eredetüeg a papi Szeminárium fogadó szobájában állt, de 1982-től a Fogadalmi templom keresztelő kápolnájában helyezték el. (Bronzba öntve az egykori budai Szent Imre Kollégium udvarán áüították föl.) A Dómban látható még Vágónak a Jézus szíve szobra és az általa restaurált Fadrusz-feszület. A rókusi templom számára Júdás Tádé alakját mintázta meg. Végül a szegedi Domonkos-rendi apácáknak 1943-ban életműve kiemelkedő alkotását, Szent Margit magyar királylány szobrát készítette el. Krisztus-szobrokat, a Szűzanya és az egyház szentjeinek szobrait, valamint kegytárgyakat, fém- és ötvösmunkákat készített Szeged környéki templomokba vagy távolabbi megrendelőknek. (Még Erdélyben sem feledkeztek meg róla, a kolozsvári piarista templom számára 1947-ben mintázott szobrokat.) Dolgozott a Szeged meüetti Szentmihálytelkén (ide három szobra készült 1941-ben), Kiskunmajsán (1947), Tápén (1951), Orosházán (1951 - 1953), Kalocsán (1955), Bátán (1959, 1962). Egyháza vezetőiről mintázott szobrokat: 1946-ban Papp Kálmán győri püspök meüszobrát, s e dátum körül Grösz József kalocsai érsek portréját. Egészen rendhagyó módon 1951-ben megrendelést kapott Kodály Zoltán és Bartók Béla szobrainak elkészítésére. E műveket a szegedi Zeneművészeti Főiskola számára készítette, s azok most is ott láthatók. Kodály elégedett volt a róla mintázott portréval, s a szobrászt barátai közé fogadta. (Egy műtermi fényképfelvétel kettejüket ábrázolja.) 17 Uo. 18 Uo.