A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

Zirzen Janka, Riszner József portrészobrairól tudunk. Mi sem természetesebb, mint a gesztus, hogy mentorának, P. Riba Hugónak is szobrot mintázzon. Az öntudatos, kultúrateremtő ember képe néz ránk a papi ornátusban ábrázolt szoborról.

7 Jászberényi tartózkodásuk alatt a szobrász felesége festőiskolát tartott fönn a városban. Szegeden Vágó portrészobrainak újabb sorozata készült el. Megmintázta Shvoy Kálmán tábornokot, Várhelyi József prelátust, Erdélyi László, Szandter Pál és Vidákovits Kamilló professzorokat. Portrét készített Kogutowicz Manó neves térképrajzoló leányáról (1929). A gazdasági válság idején tért vissza a Vágó házaspár Erdélybe. Hoszas készülődésükből úgy tűnt, végleges megtelepedésre gondoltak. Kolozsváron támogatókra, Erdély-szerte megrendelőkre számítottak. Vágó már az 1928-as év derekán visszatelepedésük terveiről beszélt Kós Károlynak. A rangos Erdélyi Helikon folyóiratban Kós pályaképet vázolt föl róla. „Ma még ott dolgozik [Jászberényben] - írta -, de készül haza Erdélybe, Kolozsvárra. [...] Van ereje, kitartása, szíjas, makacs akarata, és haza mer jönni Erdélybe."

8 A házaspár a Brassai utcában, a Minerva nyomda belső udvarán kezdett építkezésbe. Téglánként hordták össze az építőanyagot, hogy a rozzant fészer helyén lakást és műteremet emeljenek. Az üvegtetős műteremben öntőműhely is helyet kapott, s a fémművességhez, ötvösséghez szükséges szerszámok. Vágó ugyanis egyre nagyobb kedvvel vállalkozott kegytárgyak, ötvösmunkák készítésére. Elgondolásaihoz egyházi támogatást kapott. Hirschler József, a kolozsvári Szent Mihály templom nagy tekintélyű plébánosa vette pártfogása alá. Hirschler nem csak könyveiben, tanulmányaiban foglalkozott művészeti kérdésekkel, hanem a templomok belső átalakításának, fölújításának gyakorlati érzékű kezdeményezője volt. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök jóindulatú figyelme, a bizonyosan Hirschler támogatása nyomán kapta meg a szobrász az „Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye művésze és műértője" címet. Mit jelentett számára ez a titulus, pontosan nem derül ki, de nyüvánvalóan az egyházi megrendelők bizalmát erősítette. Műtermének berendezése után egyházi támogatóitól Vágó az 1932 - 1933-as évben különösen jelentős megbízatásokat kapott. 1932-ben gr. Majláth Gusztáv Károly portrészobrát rendelték meg tőle. Erre abból az alkalomból került sor, hogy Erdély püspöke fölszentelésének harmincéves jubileumát ünnepelték. A buszt egy példányát, Hirschler József ajándékaként a Kolozsvári Piarista Főgimnázium dísztermében helyezték el. Ugyanott, a Báthory István alapította nagy múltú iskolában, a díszterem falifülkéjében áü Vágónak két másik alkotása. E művek szintén 1932-ben készültek, s Zágoni Mikes Kelement, ületve Jósika Miklóst, az iskola hajdani, fénylő nevű növendékeit ábrázolják. A Majláth-portré évtizedekre eltűnt mellőlük. Az ateizmust és egyházeüenességet hirdető diktatórikus rendszer nem tűrte meg jelenlétét az iskolában. így csak mostanában, a rendszerváltást követően került vissza eredeti helyére. A szobrász tudása legjobb szintjén alkotta meg e műveket. Majláth alakjában a kisebbségi küzdelmekben megfáradt, de egyházmegyéjét bölcs körültekintéssel irányító 7 A szobor reprodukciója A Hírnök 1929. 2. sz.-ban látható. 8 KÓS Károly: Vágó Gábor. Erdélyi Helikon [Kolozsvár], 1928. 7. sz.